Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

10 1879-ben az aacheni német kat. nagygyűlésen, Windhorst, a német katholikusok vezére, a német kath. erők megszervezője, a Centrum egyik megteremtője, a nő hivatásáról szólva a következőket mondotta : Rendkívül nagy a nőnek hatása az élet minden viszonylataira. Es ha mi, férfiak elgondolkodva forgatjuk a történelem évkönyveit, el kell ismernünk, hogy a nők, kezdve Évától egész napjainkig, szinte nagyobb hatást gyakoroltak a világtörténelem kialakítására, mint mi, Ádámnak büszke fiiai. — Es hozzáfűzhetjük, ha ez áll a világtörténelem tág köreire, mennyivel inkább illik a bár szűkebb, de a nő egyéniségének nemének, sajátos lényének megfelelőbb munkakörre is. A nagy államférfi és szociológus szavai egy régi igazságra világítanak rá, hogy a normális, természetesen szép, harmonikus kulturális élet kialakításában a férfi nem nélkülözheti a nő segítő, támogató munkáját. Azoknak a szellemi értékeknek a kiképzésében, amelyek a kultúrában objektiválódnak a férfinek és nőnek egyaránt részt kell vennie, mindegyiknek a maga egyénisége, lelkisége, lelki adottsága szerit, egymást egyensúlyozva és kiegészítve. A férfinak szelleme kigondoló, alkoló, teremtő erejével, és a nőnek mély intuíciójával, lelki, érzelmi világa nemességével, tisztaságával és ennek felemelő, nemesítő erejével. Ha valamely kultúréletben a két tényező közül az egyik a másik rovására túlsúlyba jut, az a kuliura vagy elférfiasodik, vagy effiminálódik. A kulturális élet egyoldalú, természetellenes, célttévesztett és iránytvesztett lesz. A ma kulturája a férfi kulturája. A tudományos világnak, a theoretikus és praktikus életnek alapjait a férfi vetette meg. A történelem és művészet-szemléletnek, a fiziológiának s pszichológiának, a kritikának és politikának vezető és irányító elveit a férfiszellem termelte ki magából. Csoda-e, ha így azután a nő a túlsúlyra jutott férfiszellem hatása alá kerülve, legsajátosabb női énjének feláldozásával gondolkodásban és cselekvésben mind jobban távolodik a tiszta eszményi nőiességtől, szellemileg elférfiasodik. Nem csekély mértékben segítette ezt elő a koedukáció, különösen a főiskolákban és a leány és fiú középiskolák tantervi egységesítése, amely tulajdonkép lehetetlen feladat elé állítja a leányt, a nőt: legyen lélekben nő, gondolkodásban férfi. A lehetetlen feladat elé állítás depressziót, lélekszakadást idéz elő. A nőnek ez a szellemi elférfiasodása, amivel együttjár a lelkiségtől, a szellemiségtől való elfordulás, megingatta benne a szükséges önbizalmat és önállóságot. A tiszta, nemes, magasztos nőiesség szilárd talaja kicsúszott lába alól, látta, érezte azt a szakadékot, amely az ő sajátos én-je és gondolkodása, cselekvése között fennáll, de ezt áthidalni ereje nincs. Meggyengült tisztán látása nem találja meg a visszavezető utat, és így