Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

Van-e szükség Mária Kongregációra.* Bizonyára szerénytelenségnek látszik, hogy az intézet védőszentjének ünnepén az intézet igazgatója szóljon az ünneplő közönséghez. Általános szokás, hogy ilyenkor az intézet kötelékén kívül állók, az egyházi, vagy társadalmi élet reprezentánsai méltassák életét, egyéniségét, jellemét, korára és a késő századokra gyakorolt hatását annak, kit az intézet példaképül állít növendékei elé és akinek szelleme átlengi az intézet egész életét, egész tevékenységét. S ha vállalom a szerénytelenség látszatát, történik azért, mert én most mint a Boldog Margit leánygimnázium kongregációjának prézese szeretnék szólani M. T. Vendégeinkhez, növendékeink kedves jó Szüleihez. Nem mintha úgy gondolkodnék, hogy a prézes és az igazgató személye egymástól elválasztható lenne, még akkor is, ha a két tisztség nem egyesül egy kézben, — nem is úgy, mintha a kongregációt az iskola életében valami különálló intézménynek tekinteném. Flisz a kongregáció ís csak eszköz intézetünk nevelő-oktató tevékenysége célkitűzésének, növendékeink lelkében a harmonikus keresztény női eszménykép kialakításának elérésében. S így a szerzetes, egyházi iskolákban az igazgató és a tanári kar minden egyes tagja tulajdonkép prézes, mert hisz az intézet egységes célkitűzésének harcosa, munkása. Szeretném mint igazgató s mint prézes a K. Szülőket meggyőzni — ha ugyan szükség van erre, — hogy a Mária Kongregáció, habár egy speciális kornak speciális bajai, szükségletei hozták létre, még ma is időszerű, szükséges intézmény, s alaptalan az aggodalom, amely egy intézet kongregációs ünnepségén — itt-e, vagy másutt, teljesen mellékes — az ünnepi szónok beszéde alatt tódult egy édesanya ajkára: mily kár, hogy a kongregáció lehetetlen, megvalósíthatatlan eszményképet állít a növendékek elé, amelynek ellentmond, amelyet megcáfol az élet. Szeretném a K. Szülőket meggyőzni arról, hogy a Mária Kongregáció célkitűzésének nem mond ellent az élet. A Mária Kongregációk célkitűzésére, annak megvalósítására, szüksége van az életnek! * Az igazgató beszéde a gimnázium 1935. jan. 19-iki kongregációs ünnepélyen.