Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1933

14 a strandon fiúkkal hancúrozni látom. A szülők azt hiszik, hogy a divathoz alkalmazkodni kell és igazuk van addig, míg ez a divat nem követeli leányuk szemérmetességét. Mihelyt ezt érinti, tekintsék azt a divatot laza erkölcsű újpogányok által felállított Molochnak és ne dobják áldozatul karjaiba leányukat. Óvják leányuk szemérmetes érzését még az otthon falai közt is, a fiútestvérek előtt, sőt sajátmagukkal szemben is. Az egyik liberális újság azon kesergett, hogy az iskolai hatóságok az iskolás leányok úszógyakorlataihoz nem bocsájtották be az apákat. Mintha bizony az apáknak keresnivalójuk volna egymás leányainak vagy akár saját leányuk úszógyakorlatainál! (Viszont az is bizonyos, hogy a gyermekek lelkében annál érintetlenebb marad a tisztelet a szülők iránt, mentől ritkábban látják őket úszódresszben !) Olvastam valahol, hogy a pogányok is tudták, hogy óvni kell a nőt! A kínaiak lábát nyomorították meg, hogy mozgásában akadályozzák, az arabok hárembe csukják és arcát fátyollal takarják, a régi görögök házaikba zárták, melyeknek nem volt ablaka az utcára. Szóval szabadságában akadályozták és valóságos rabszolgai sorsban tartották. Még az ótestamentumi zsidók is a megkövezés büntetésével akarták elrettenteni a nőt minden könnyelmű lépéstől. A kereszténység ilyen megalázó és zord eszközökkel nem él, hanem inkább a női lélek belső erejét fokozza fel és így teszi képessé, hogy önmagában bírja erénye védelmét! Az ideális keresztény nevelés sem elégedhetik meg pusztán tilalmakkal vagy a leány mellett betöltendő bakterszereppel, mert ezzel csak bénítaná a lelki erőket, hanem pozitiv jóraneveléssel iparkodik megelőzni a rosszat. A szemérem, a szerénység, a szülők tiszteletével párosult engedelmesség, a segítő részvét, a mély vallásosság — csupa pozitív erények, melyek ha a lelket betöltik, nem marad helye a bűnnek. A szülők jó példája, a jó olvasmány, a jó társaság olyan pozitív eszközök, melyek feleslegessé tesznek sok terhes tilalmat! A legjobb és leghasznosabb megelőzés azonban minden kísértéssel és bűnalkalommal szemben és épen azért valláserkölcsi szempontból is a legjobb nevelő eszköz a hasznos foglalkoztatás. Az iskolában ez általában megvan, de az iskola után és különösen a vakációban a szülőknek kell erről gondoskodniok és ez nem is fog elmaradni, ha törekednek megadni leányuknak a keresztem/ anyai (és hitvesi) hivatásra való nevelést! A fiúnál sokféle hivatás számba jöhet, a leánynál igazi más hivatás, mint az anyai, nincsen. Tanítónő akar lenni az a leány, avagy vöröskeresztes ápolónővér'? — Ez is tulajdonképen anyai hivatás, mert az anyaság szeretetből fakadó önátadás, önfeláldozó tevékenység mások, különösen a gyengébbek szolgálatában. Anyai hivatásra kell nevelni a leányt azért is, mert minden diploma dacára a leányok 70—80%-a mégis csak férjhez megy és kevesen vannak, akik az anyai hivatást magasabb értelemben felfogva, a betegek ápolásának, a szegények és árvák gondozásának, tanításnak vagy elaggott szülők istápolásának szentelik életüket, avagy egyedül maradva, kezük munkájával kénytelenek fenntartani magukat. A mai gazdasági viszonyok kényszerítik a szülőket, hogy leányuknak valami megélhetési eszközt adjanak kezükbe. Ezért járatják iskolába 18 éves koráig, sőt azon túl is. Jól teszik! De ezen másodrendű cél követése mellett könnyen megfeledkeznek az elsőrendű célról, a leány igazi hivatásáról! A leányok a mai kiforratlan, a fiúkétól alig különböző tanterv mellett foglalkoznak az iskolában