Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1933
11 már a vakációban is teljesen elhanyagolták vallási kötelességeik teljesítését. Vasárnap sem jártak templomba, nem tartották meg a pénteki böjtöt, öltözködésükkei, viselkedésükkel semmit sem különböztek akármely vallásos nevelést nélkülöző, világias szellemű leánytól. S mi volt ennek az oka'.' Az, hogy a szülők maguk elhanyagolták a legelemibb katolikus vallásgyakorlatokat, melyek tulajdonkép a léleknek Istennel való érintkezései, sőt kényelemszeretetből, hitközönyből vagy épen hamis nevelési szempontoktól vezéreltetve egyenesen ellene voltak annak, hogy leányuk azokat megtartsa. Mi több, oly esettel is találkoztam, ahol a szülő egyenesen kijelentette, hogy a vakációban ki akarja verni leányából az apácák által belé nevelt „bigottságot" és ki akarja gyógyítani őt „a vallási rajongásból", mondván: „még utóbb apáca lesz!" És képes volt elvinni leányát kéteshírű mulatóba, hogy leszokjon a pirulásról! Hogy ilyen szülők hatása alatt és ilyen környezetben a leány előtt könnyen hitelét veszti a hitoktató és szerzetes tanítónő s hogy a vallás legjobb esetben mint merő külsőség vagy üres érzelgősség marad meg szilárd meggyőződés nélkül, azon nem lehet csodálkozni. Az ilyen szülők gyermekei számára a vallás nem lehet életformáló erő. Az ilyen szülők leányainál tapasztaljuk, hogy a zárdából kikerülve, szabados erkölcsöket öltenek és házaséletük végleg is sokszor szinte helyrehozhatatlanul szembeállítja őket anyaszentegyházukkal, melynek kitagadását vonják magukra. Ha tehát a szülők azt akarják, hogy leányuk valláserkölcsi nevelése szilárd alapokon nyugodjék és tényleg értékes kinccsé legyen számára, ha meg akarják óvni leányukat tragikus lelki konfliktusoktól, akkor támogatniok kell a katolikus hitvallásos iskola nevelő munkáját. Katolikus iskoláink főereje és értéke az egységes világnézet és az ebből folyó egységes nevelési szempont. Itt nem fordul elő, hogy pl. a történelmi órán cáfolják a hittanár beszédét. És ebbe az egységes nevelő munkába egységesen kell belekapcsolódniok a szülőknek is a maguk nevelő munkájával! És vájjon hogyan történjék ez 1? Mindenekelőtt jó példával! Lássa a gyermek a szülőket is imádkozni és a szentségekhez járulni. A vasárnapi szentmiséről ők se hiányozzanak, még kirándulás vagy weekend címén se, annál kevésbbé kései felkelés okából. Tartsák meg az Egyház bőjtjeit az Egyház iránt való engedelmességből, amelynek ők is hívő gyermekei és Krisztus iránt való szeretetből, kinek érettünk tartott böjtjeire és kínszenvedéseire az Egyház böjtjei emlékeztetnek. Legyenek a lakásban művészi értékű szentképek, mint a család hitvallásának kifejezői, távol legyenek onnan szemet és szivet botránkoztató ábrázolások, amelyek művészet címén szemérmetlen, pogány szellemet lehelnek. Uralkodjék a szülők közt az a derűs katolikus szellem, mely a kölcsönös szeretetből és Istenbe vetett állandó bizalomból ered és amely jótékony meleget áraszt a gyermekek lelkére. Ezek a feltűnést sem keltő csekélységek minden szóbeli oktatásnál hatásosabb nevelő erőt képviselnek. És ha a szülők jó példájához hozzájárul itt-ott a buzdítás, a vallásos kötelmekre való szeretetteljes figyelmeztetés, akkor a leány élete nem fogja azt a szomorű kettősséget mutatni, melyet zárdanövendékeknél sokszor tapasztalunk: valóságos lisieuxi kis Terézek az iskolaév alatt és igazi kis pogányok a
