Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1931
lelhetjük, hogy az influenza az esetek legnagyobb számában csak egykét napig tartó lázzal, sokszor csak igen enyhe hőemelkedéssel és legtöbbször csak a nyálkahártyák hurutjával, náthával jár. És az ilyen enyhe betegségi formát is mutató bajjal komolyan számolni a közönség azért nem tartja indokoltnak, mert nincsen tisztában azzal, hogy éppen az elővigyázat hiánya miatt ezekhez az enyhe esetekhez mennyi szövődmény és utóbaj társulhat. A szövődmények közül megemlítem a tüdőgyulladást, a mellhártyagyulladást, a középfülgyulladást, mint leggyakokoriabbakat. Az utóbajok közül pedig kiemelem, mint legfontosabbat, a tüdőtuberkulózisban való megbetegedés nagy veszélyét. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az influenza rendszerint a késő őszi hőnapokban, a nyirkos, ködös idő beálltával kezdődik és mindaddig szedi áldozatait, amíg az áldott napfény meg nem jelenik. Az influenzát előidéző kórokozó a legtöbb bacillushoz hasonlóan a napfényben elpusztul és csak a ködös, nyirkos időben virul. Az influenza kórokozóját mind a mai napig nem ismerjük; az elmúlt század kilencvenes éveiben egy Pfeiffer nevű német tudós az influenza bacillusát vélte felfedezni, ez azonban nem bizonyult valónak és így a mai napig is az ellene való küzdelem csak kis mértékben sikerül. Annyit mindenesetre tudunk róla, hogy létezik, de eddigelé a legszorgosabb kutatások dacára sem lehetett még meglelni. Az influenzáról még azt is tudjuk, hogy fertőző, ragályos betegség, a fertőzés emberről-emberre terjed, leginkább pedig az ú. n. cseppfertőzés útján, amit akként kell érteni, hogy a beteg, a tüsszögő, influenzás, náthás egyén tüsszögésekor sok ezer számra üríti az influenza kórokozóit és ezeket a környezetében tartózkodók belélegzik és megfertőződnek. De azt is tudjuk az influenzáról, hogy rendszerint egy-két napig tartó lázas állapot után a betegség minden nyom nélkül eltünhetik, azonban a visszaesés lehetőségétől a gyógyult egyén nincs mentesítve, sőt a visszaesések, az u. n. recidívák igen gyakoriak és rendszerint súlyosabbak az elsődleges megbetegedésnél. Az influenzának éppen azért, mert kórokozóját nem ismerjük és másrészt azért, mert a betegség átszenvedése mentességet (immunitást) nem biztosít, speciális gyógyszere sincsen. A megbetegedett egyént az orvos a bajnak megfelelően csak tüneti gyógykezelésben tudja részesíteni. Megkísérelték ugyan az influenzában szenvedőt is, hasonlóan más fertőző betegségben szenvedőkhöz, a gyógyultak vérsavójával kezelni, de ez az eljárás érdemleges eredményt nem biztosított. Az orvostudomány mindkét ága — a gyógyító és megelőző orvostudomány — régóta elkeseredett küzdelmet folytat az influenza betegség ellen, de sajnos, mind a mai napig megfelelő eredmény nélkül. A megelőző orvostudomány hasonló megoldás után kutat, mint amilyent sok évvel ezelőtt pl. a hólyagos himlőnél sikerült felfedeznie, vagy az újabb időkben a roncsoló toroklob, a vörheny, a hasihagymáz és vér-