Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1931

8 has elleni küzdelmében tudott fegyvertárába gyűjteni. A hólyagos himlő hosszú századokon át nagy csapása volt az emberiségnek, számtalan embert pusztított el ez a baj, mígnem egy Jenner nevű angol tudós az ellene való védekezésnek legegyszerűbb módját, a védőojtást, fel nem találta és ennek folyományaként az államok legtöbbje, így hazánk is, 1887. ében a himlő ellen való védőojtást kötelezően rendszeresítette, azóta az állandóan s következetesen keresztülvitt védőojtás hasznaként pl. hazánkban a himlő megbetegedést már csak elvétett ritka esetekben okoz. Az újabb időkben a roncsoló toroklob elleni küzdelem is lényeges előrehaladást mutat, ennél a bajnál is sikerült egy olyan védőojtó eljárást felfedezni, amely ugyan nem olyan tökéletes, mint a himlő elleni védőojtás, de nagy reményekre látszik jogosítani; vármegyénk területén pl. ahol a vármegye alispánja előterjesztésemre a legveszélyeztetettebb korban lévőknek roncsoló toroklob ellen való kötelező védőojtását most már a negyedik évben kötelezővé tette, az elmúlt 1931. évben az Országos Közegészségügyi Intézet kimutatása szerint 90 százalékkal volt kevesebb a megbetegedések száma az ország egyéb részeinél, amely eredmény feltétlenül a védőojtások hasznossága mellett tesz tanúságot. Azonkívül a legújabb időben a vörheny ellen is sikerült egy védőojtási eljárást felfedezni, amelynek keresztülvitele bár még sok nehézségbe ütközik, de mindenesetre eddig is és különösen éppen ebben az intézetben megmegszívlelendő jó eredményeket mutat már is fel. Ugyanis éveken keresztül Esztergom városában fellépő vörheny-megbetegedések kútforrását keresve, mindenkor vagy legalább is legtöbb esetben a kiinduló pontot az érseki vízivárosi zárda növendékeinek valamelyikében találtuk meg; fertőtlenítettük az intézetet, sokszor bezártuk az intézetet, szóval emberileg elkövettünk mindent — az intézet vezetőségének és a tanszemélyzet leglelkiismeretesebb támogatása mellett —, de a baj újból és újból felütötte fejét. Végre az intézeti orvos a Dick-féle védőojtásokhoz nyúlt és mint varázsütésre megszűnt a vész, bizonyságául annak, hogyha ez az eljárás még nem is tökéletes és fáradsággal és nehézséggel is jár, de a szakavatott orvos kezében meghozza a kivánt eredményt. Itt amikor ezen eljárás bevezetése felett örömömnek és elismerésemnek adok kifejezést, még azt is meg kell állapítanom, hogy a folyó tanévben, amikor a vörheny a helybeli többi középiskolában komolyan kezdte veszélyeztetni a tanítás eredményét, ugyanakkor ebben az egész nagy intézet-komplexumban egyetlen vörhenymegbetegedés sem fordult elő, amit pedig nézetem szerint kizárólag a jól alkalmazott védőojtások következményének kell betudni. De ezt az alkalmat arra is megragadom, hogy a Nagyon Tisztelendő Főnökasszonyhoz intézzem olyirányú kérésemet, miszerint tegye azt úgy a maga, mint az intézeti orvos részéről megfontolása tárgyává, miszerint ezen jónak és veszélytelennek bizonyult vörheny elleni védőojtásokat a bölcs vezetése alatt álló egész intézet