Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1930

6 De midőn fellángol a pártoskodás testvértemésztő tűze, s a fiú kardot emel felkent, koronás atyja ellen, fellobog királyi vére. Kérő, komoly feddőszóval fordul atyjához, testvéréhez Istvánhoz. Majd könyörög mindkettőért ő, a nemzetéért váltság, áldozat, engesztelés. Az Úr kegyesen fogadta az áldozatot. A tatárdúlás ütötte sebek behegedtek; nemzete talpraállt, megerősödött, felvirágzott. Margit betöltötte hivatását s felhangzott az isteni Jegyes hívó szava: „Surge, propera amica mea, columba mea, formosa mea et veni." (Lib. Sap.) Margit elérte minden vágyai vágyát, a vértelen vértanúságot, a korai halált, mely számára megdicsőülés volt. A jelenen elcsüggedt, jövőért aggódó tekintettel példaképet keresünk növendékeink számára. Hulló, bomló, lázas kor leánygyermekei számára példát a lemondani-tudásra, áldozathozatalra, munkára ; példát a diadalmas, szűzi tisztaságra, az imádságos lelkületre, a tűrésre, az irgalmas, könyörületes, megbocsájtó szeretetre. Árpádházi Boldog Margitot választjuk. Őt állítjuk példaképül növendékeink elé. Intézetünket, növendékeinket az Ő pártfogása, oltalma, védelme alá helyezzük. Intézetünk az Árpádházi Boldog Margit oltalma alatt álló érseki leánygimnázium.