Városi reáliskola, Esztergom, 1941

8 A romok eltakarítása, új életlehetőségek megteremtése a csonkaországban nehéz feladatok elé állították mind az államot, mind a határvárossá lett, gazdasági hátterétől megfosztott Esztergom városát. A reáliskola aránylag hamar kiheverte a háború és következményei hatását. Az 1915/16-ban 167-re csökkent tanulószám az 1920/21. tanévben már 226-ra emelkedett, csak a felső osztályok voltak gyengébben látogatottak, mert hiányoztak a megszállt párkányi és párkány-vidéki módosabb szülők gyermekei. (A reáliskolák felső osztályainak kisebb benépesülése különben országos jelenség is volt ; oka : a gimnáziumi és reáliskolai érettségi bizonyítványoknak a felsőbb (egyetemi) tanulmányokra képesítő minősítés beli különbsége.) Ekkor merült fel először a minisztérium részéről a felső osztályok csekély látogatottságának problémája s ez a Gaál Mózes tankerületi kir. főigazgató elnökletével 1921. ápr. 2-án tartott főigazgatói értekezleten volt először megbeszélés tárgya. A megbeszélés összegezésében Gaál Mózes főigazgató kijelentette, hogy mivel a háborús évek számadataiból reális képet nyerni nem lehet a felső osztályok életképességéről, az alsó osztályok létszáma pedig emelkedőben van, előterjesztése oda fog irányulni ,hogy a fejlődés lehetőségére még mintegy öt évi próbaidő szükséges, amely alatt eldől a felső tagozat fenntartásának létjogosultsága. A következő évben újra előkerült ez a kérdés. Az állami költségvetés súlyos helyzete a takarékosságot tette indokolttá s a közoktatásügyi tárca a kisebb létszámú iskolák megszüntetésében, illetve átszervezésében vélte ennek egyik eszközét megtalálni. Az 1922. évi VI. tc. végrehajtása kapcsán Klebelsberg Kuno gr. akkori közoktatásügyi miniszter ily értelemben iskolánkra ís gondolt, de — esztergomi ügyről lévén szó — érdemleges döntés előtt az esztergomi bíbornok-hercegprímás véleményét kérte. Dr. Csernoch János hercegprímás öeminenciája az iskolafenntartó városnak ez ügyben készített memorandumában elfoglalt álláspontját és annak indokait teljes egészében magáévá tette, a maga részéről is az iskola fenntartása mellett foglalt határozott állást és kérte a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, „hogy annak fennmaradását az államsegélyek további zavartalan nyújtásával biztosítsa." Ugyanebben az évben, felsőbb utasításra, a tanker. kir. főigazgató a minisztérium képviseletében lefolytatta a várossal az államsegélyszerzödésre irányuló tárgyalásokat, az eddigi rendezetlen jogviszonyok rendezése céljából. A megállapodásokat az iskolafenntartó város képviselőtestülete közgyűlési határozattal magáévá is tette, de a szerződésnek felsőbb megerősítése még késik. Ugyanebben az esztendőben vette fel az iskola a Szent Imre-reáliskola nevet. A Gaal Mózes főigazgatótól előre látott fejlődés tényleg be is következett. Az 1924/25. tanévben 81 tanuló iratkozott az I. osztályba, s az V. osztályba egymagában annyi, mint 1920/21-ben a VI.—VII.—VIII. osztályokba együttesen. A felső osztályok népessége is növekedőben volt tehát. A teljes létszám : 311. tanuló. 1924-ben, a Klebelsberg Kuno gr. alkotta középiskolai reformtörvény (a középiskola három típusát — gimnázium, reálgimnázium, reáliskola — megállapító 1924 : XI. tc.) tárgyalásaival kapcsolatban még ugyancsak a takarékossági motivumoktól indíttatva az Orsz. Közoktatási Tanács dolgozott ki egy javaslatot, amelyben 17 vidéki város középiskolájának megszűnését, Ül. átszervezését ajánlotta, vagy a tanulók csekély száma, vagy a meg nem felelő elhelyezés, vagy a kultúrális előfeltételek hiánya miatt.