Városi reáliskola, Esztergom, 1941

7 viselők közbenjárására kapott is engedélyt. A vele járó költségek fedezésére az 1907/8. isk. évre 3000 korona rendkívüli államsegélyt is utalványozott gróf Apponyt Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter. A főreáliskolává fejlesztés hírére szinte megrohanják az iskolát az I. osztályba íratkozók s az I. osztályba jelentkezett 85 tanuló az osztály párhuzamosítását tette szükségessé. A megnyitott V. osztállyal együtt egyszerre kettővel több tanterem vált szükségessé. Az iskola nem fért el eddigi épületében s a város a szentferencrendi székház nagyobbik részét bérelte ki az iskola céljaira. A fokozatos fejlesztésnek most már semmi sem állta útját, annál kevésbbé, mert a növekvő terhekkel arányosan emelkedett az állami hozzájárulás összege is. 1911-ben a közoktatásügyi minisztérium megadta az intézet V—VIII. osztályának a nyilvánossági jogot és az érettségi vizsgálat tartásának jogát is. Az első érettségi vizsgálat az 1911. év júniusában, fennállásának 54-ik évében folyt le az intézetben. A tanulók száma az 1910/11. tanévben 315 volt. A bérelt helyiség azonban csak átmenetileg lehetett otthona az iskolának s felmerült az állandó otthon megépítésének szükségessége. A tárgyalások a közoktatásügyi kormánnyal tovább folytak. Végre a minisztérium 8175/1911. sz. rendeletével hajlandónak nyilatkozott a reáliskola államosítására és felépítésére s az iskolafenntartó várostól 3 katasztrális holdnyi ingyen-telket s a kb. 900.000 korona állami költséggel tervezett hatalmas új épület emeléséhez 150.000 korona hozzájárulást kívánt. A minisztérium kiküldött megbízottai az u. n. Rudolf—Ivanits-féle telket (ma a városi kertészet telepe a már beépített részekkel együtt) találták megfelelőnek, azzal, hogy azt a városnak közművekkel ellátni és a határoló utcákat burkolnia kell. Ez — a telek 120.000 korona vételárával együtt közel 200.000 korona újabb terhet jelentett az anyagilag szűkös városi háztartásban. Ezért a város a 150.000 kor. készpénzhozzájárulás elengedéseért folyamodott. Csernoch János dr. hercegprímás őeminenciája hathatós támogatásával ezt el is érte (V. K. M, 35.467/1913. sz.) A város a kijelölt telket megvette és kérte az államosítás azonnali foganatosítását. A minisztérium az 1914/15. évi állami költségvetésbe fel is vette az államosítás és az építés költségének nagyobbik felét. Amikor így már minden készen volt az államosításra, kitört a világháború s ennek következtében minden nem hadi vonatkozású beruházás a költségvetésből töröltetett. Az államosítás ügye így megfeneklett. A város nehezen viselte a telek vételárára és rendezésére felvett kölcsön terhét. De nem adta fel a reményt, hogy végre mégis csak átveszi az állam a főreáliskolát, mert hiszen teljesítette a minisztérium erre vonatkozó feltételeit. A világháború alatt az iskola ideiglenes bérhelyiségeit is katonai kórház céljaira foglalták le. A tanítás az elemi iskolák épületeiben szétszórva, majd a háború második évétől a hamarabb felszabadult bencés gimnázium épületében délután folyt. A tanulók száma a háború alatt — mint mindenütt — természetesen lecsökkent ; az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok miatt a szülők az iskoláztatás költségeit kevésbbé győzték, azonfelül a felső osztályos tanulók egy részét az iskola padjaiból hívták be katonai szolgálatra. Azután jött az összeomlás, a proletárdiktatúra és Trianon !