Városi reáliskola, Esztergom, 1941

6 ugyanis az volt a szokás, hogy a város által választott igazgató mellett, aki kifelé képviselte az iskolát, váltakozó rendszerrel igazgató-tanár — ebben az évben Obermayer György — vezette azt tanügyi vonatkozások­ban.) Dr. Feichtinger hirdette legelőször a beiktatásakor mondott prog­rommbeszédében az intézet főreáltanodává való fejlesztésének szüksé­gességét. Az iskola munkájának elismerése volt ugyanezen év április 30-án Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi míhiszter látogatása, aki egy­ben megtekintette a város tulajdonát képező és az állami főreáliskolává fejlesztendő iskola részére kiszemelt helyiségeket. A fejlesztést még ugyanazon év július 25-én a 18.658. sz. rendelettel engedélyezte. A ta­nulók száma ebben az évben 149. Az új osztály : a negyedik (az akkori főreáliskola I. osztálya) 1873. okt. 1.-én meg is nyílt. A megnagyobbodott terhekhez Simor János her­cegprímás Őeminericiája 500 frttal, az érseki főkáptalan 200 frttal, Zalka János győri püspök 100 frttal és sokan kisebb adományokkal járultak hozzá. De a hetvenes éveknek időközben egyre súlyosbodó pénzügyi vi­szonyai mind a várost, mind az államot arra késztették, hogy a három alsó és egy felső osztályból álló reáliskola továbbfejlesztésének, illetőleg ál­lami kezelésbe vételének tervéről jobb időkre halasztással egyelőre le­mondjanak. Közben fontos változás történt a reáliskolák szervezetében, Trefort Ágoston vall. és közokt. miniszter 1875-ben a hatosztályos reáliskolákat nyolcosztályú főreáliskolákká szervezte át és az érettségi vizsgálat tar­tásának jogát rájuk is kiterjesztette Ezen rendelkezés szerint tehát az alreáliskola négyosztályos lett s ezért az immár négy osztállyal biró esz­tergomi reáliskola is csak alreáískola maradt. 1882-ben Esztergom város közönsége, tekintettel egyre növekedő tanügyi terheire, újabb felterjesztéssel fordult a vármegyéhez s kérte, hogy az 1861-ben lelkesedésssel beígért támogatást (a kiadások egyne­gyed részének fedezését) most már valósítsa meg. A kérdés megoldása a sokféle tárgyalásokkal újra elodázódott. Ellenben Simor János herceg­prímás Őeminencíája a reáliskola fenntartására 2000 frtos alapítványt tett s az érseki főkáptalan évi 300 frtoi szavazott meg a reáliskola javára. 1883. december 19.-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi 1 mi­niszter, hogy az intézet állapotáról biztos tájékozást szerezzen, Szász Károly min. tanácsos és Dr. Lutter Nándor főigazgató kíséretében immár másodszor tisztelte meg látogatásával az intézetet s osztályról-osztályra járva a tanulókat tanácsosaival többféle tantárgyból megvizsgáltatta. A látogatás eredménye az volt, hogy az állami közoktatásügyi költségve­tésbe évi 2000 frtot állított be államsegélynek s ezzel az alreáliskola fenn­maradását biztosította. 1905. január 7-én a vallás- és közoktatásügyi miníszetéríum 579. sz. rendeletével az iskola államosítása ügyében új tárgyalás felvételére hívja fel a várost. A tárgyalások elhúzódnak s a pénzügyi kormány elzárkózá­sán hiúsulnak meg. Mivel azonban az iskolafenntartó város bíztatást nyert arra nézve, hogy nyolc osztályúvá kifejlesztett, teljes főreáliskolája álla­mosításának nem lesz nagyobb akadálya, meg az érdekelt szülők sürgeté­sének ís engedve, 1907-ben, az iskola fennállásának 50.-ik évében az V. osztály megnyitására kért és Gyapay Pál főispán, Kmety Károly eszter­gomi, Zlinszky István és Szemere Miklós vármegyebeli országgyűlési kép-

Next

/
Thumbnails
Contents