Városi reáliskola, Esztergom, 1941

5 tanácskozik az iskola fenntartásának kérdéséről. Az esztergomi fökáptalan a reáliskola fenntartására hat éven át 400 frtot ajánlott felíró/ Pálffy Pál hat évre évenkint 100 frtot. „Hogy a reáliskola ügye minden támadható viszontagságok mellett el ne essék", reáliskolai alap szerzését indítják meg. Az 1861. évi február 18-iki megyei bizottmányi közgyűlés végzése szerint : „A reáltanoda további fennállását minden áron biztosítani óhajtván, a megye közönsége elhatározta, miszerint a nevezett célra szükséges költségek egy negyedrészét saját házi pénztárából fedezendi." Az Esztergomi Takarékpénztár ugyancsak évi 100 frttal járult a reáliskolai alap tőkéjéhez. Népszerűségnek és a közönség iránta megnyilvánuló szeretetének legszebb bizonyítéka volt az a zászlószentelési ünnepség, amelyet 1862 május 1-én a belvárosi plébánia-templomban fénves keretek közt tartott meg az iskola. A zászlószentelést maga Scitovszky János bíboros-hercegprímás végezte, akit a városházáról „két városi hajdú elüllovaglása mellett" kettős küldöttség hívott fel az ünnepség megtartására. A zászlóanyai tisztet Frey Vilmos előkelő esztergomi polgár neje, Freyné Fröhlich Franciska íjelenlegi főispánunk nagyanyja) töltötte be, akit 12 fehér ruhás, kékszalagos, virágos koszorúsleány vett körül ; a templom első padjaiban a megyei és városi tisztikar, a katonatisztek s a város egyéb előkelőségei foglaltak helvet. A szögek beverése után a díszes közönség átvonult az intézet épületébe, ott fogadta a bíboros hercegprímást, akit az üdvözlő ének elhangzása után a reáliskolai tanulóifjúság nevében a zászlóanya fia, Frey Ferenc (jelenlegi főispánunk édesapja) költeménnyel köszöntött. Az ünnepi, és hódoló beszédet az iskola második igazgatója, Zajicsek-Zajnai János, egyben érs. tanítókénző intézeti és városi elemi iskolai iéazgató mondotta. (Az első igazgató (1857—1861) Kollár István városi plébános volt.) Az adományok a reáliskolai alapra tovább is befolvtak. 1864.-ben a bíboros fönásztor megjelent a reáliskolai vizsgálatokon, két óránál tovább tartózkodott ott és magas elismerését kegyes szavakban fejezte ki. Nagyjelentőségű a reáliskola további ielletére és az iskolafenntartó elgondolására a7 a belső intézkedés, horfv 1865-ben behozták a reáliskolába a (rendkívüli) latin órákat is azon kiválóbb tanulók számára, akik a reáliskolai tanulmányok végeztével a gimnaziális osztályokba óhajtanak átlépni. (Kőrösv.) A tanulók létszáma egyre emelkedett. 1869/70-ben már 84 tanuló látogatta az iskolát. Reáliskolánk is résztvett raizaíval az 1867. évi Dárisi világkiállításon. ahol a magvarországi reáliskolák mnnkáikkal külön nagy aranyérmet nvertek. Erről Eötvös Jnzsof báró akkori: vallás- és közoktatásügyi miniszter dicsérő leiratban értesítette a? iskolát. 1870-ben a városi közgyűlés az iskolát ,,városi alreáltanodá"-nak nyilatkoztatta ki. 1872. máius 8 -án Eötvös br. utóda, Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi. min'szter a reáliskolát magas látogatásával tüntette ki, alaposan tájékozódott helyzetéről és munkájáról s kilátásba helyezte az iskola államosítását. 1873-ban Dr. Feiehtinger Sándor főorvost, az országos hírű természettudóst választotta meg a városi közgyűlés az iskola igazgatójának. (Ekkor