Városi reáliskola, Esztergom, 1941

4 ján Thun grófhoz, a bécsi kultuszminiszterhez. Ebben „Esztergom szab. kir. város községtanácsa a haladás és szellemi művelődés eszméjétől vezéreltetve" engedélyt kért „az annyira kívánatos és jó sikert tanúsító" al-reáltanoda felállítására. A megyefőnök ajánlósoraival a kérelmet Bécsben kedvezően fogadták és I. Ferenc József őfelsége legfelsőbb elhatározásával megengedte az esztergomi reáliskola megalapítását. Az új iskola tervét nemcsak Esztergom szab. kir. város, hanem az akkor vele ideiglenesen egyesített Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező városok lakossága is örömmel karolta fel, s a közös tanácskozás jegyzőkönyve szerint „önkéntesen és együttesen szavazták meg a tanárok évi illetményét és kötelezték magukat teljes készséggel arra, hogy a rájuk esendő mennyiséget Esztergom kir. város pénztárába befizetendik." (Kőrösy, 7. old.) Az iskola megnyitása a tanerők hiánya miatt késett. A városközi tanácskozmány az 1856. évi júl. 8-án Takáts István főpolgármester elnöklete alatt Miskolczi Márton esperes, Kollár István városi plébános, id. Schiuarz József helyettespolgármester, Spannraft János, Tóth András, Schönbeck Mihály, Kitzingcr Mihály kir. városi, Valentényi Mihály mezővárosi bíró, Lencz Ferenc vízivárosi, Deininger Ferenc, Gere Antal, Preiser András, Bélák Ferenc szentgyörgymezővárosi képviselők jelenlétében tartott gyülekezetében tárgyalta a meghirdetett pályázatra jelentkezett 10 tanerő ügyét, de a hazafias szellemű gyűlés ezek közül egyetlen egyet sem talált alkalmasnak. Esztergom magyar tanárokat akart, a pályázók pedig csehek és németek voltak, „akiket Bach szelleme látott el útlevéllel." (Kőrösy.) A gyűlés inkább hajlandó volt még egy esztendőt várni, amíg a pesti reál-intézetben kvalifikálódó tanárjelöltek fognak jelentkezni. A várva-várt magyar képzésű tanárok végre 1857-ben megjelentek. A pályázók közül az együttes gyülekezet kitűnő bizonyítványaik alapján Wirkler Andrást, Trampítsch Károlyt és Kaán Jánost választotta meg s az intézet ünnepélyes megnyitása 1857. évi október hó 15-én meg is történt. Az első osztály 34 tanulóval kezdte Az iskola és a tanári kar szellemére rávilágít a tanári karnak mindjárt az első tanévben hozott határozata. Az abszolutizmus korában keletkezett magyarországi reáliskolákban, különösen az első években, a német volt a hivatalos és a tanítási nyelv ; az esztergomi tanintézetben sohasem volt az, még a megalakulás első esztendejében sem. Ezt bizonyítja a tanári értekezleti jegyzőkönyv következő passzusa : „Tekintve a város magyar ajkú lakosait s az intézetnek e tekintetben való szervezetét, a tanári tanácskozmány tagjai egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy valamint a tantárgyak előadásában, úgy az intézet belügyeinek kezelésében is kizárólag a magyar nyelv használtassák." Ezzel a bátor, hazafias szellemű határozattal három évvel előzték meg az októberi diplomának a magyar iskolákban a magyar nyelvnek elsőbbségét elismerő rendelkezését. Már 1860 tavaszán felír a városi tanács a megyefőnökhöz a harmadik osztály megnyitásának engedélyezése ügyében s ez az év őszén meg is nyílt. Ezzel az akkoriban érvényes rendelkezések szerint teljes „alreáltanodá"-vá lett. Az iskola népszerűségét és kedveltségét a korabeli városi és megyei jegyzőkönyvek bizonyítják : „Esztergám az ő alreáltanodáját továbbra is fenn akarja tartani s azt lehető virágzásra juttatni", olvassuk az egyik jelentésben. A városi iskolai bizottmány a megyei küldöttséggel együtt