Városi reáliskola, Esztergom, 1937

Á nevelő iskola leglényegesebb jegye: a szeretet. Részlet az intézet igazgatójának az I. félévi módszeres értekezleten előterjesztett bevezetőjéből. Elöljáróban előadó újra leszögezte az egész nevelő-oktató munkánkat irányító általános irányelveket (a vallás-erkölcsi és a nemzeti szellem ápolása és fejlesztése), majd a következőkben fejtegette az új, a nevelő iskola feladatait: Tanári munkánkban mindig tartsuk szem előtt, hogy az új középiskolai törvény az iskola nevelő jellegét domborítja ki erősebben. A „nevelő iskola" gondolata azonban nem valami új dolog. A pedagógiai tudományok magyar klasszikusa, Fináczy Ernő, egyetemi didaktikai előadásaiban már néhány éviizeddel ezelőtt balvéleménynek mondota azt a felfogást, hogy az iskola feladata csupán az ismeretek nyújtása. Az iskola szerinte oktatva nevel. Ebből a megállapításból következik, hogy az oktalás csak eszköz a nevelés szolgálatában. Az új törvény tehát azza\ hogy a nevelőiskolát állítja előtérbe, az iskola régi jellegét is megváltoztatja: a régi, főképen vagy kizárólagosan tanitó, ismeretközlő iskola helyébe a nevelő iskolát állítja. Ezzel párhuzamosan természetszerűleg meg kell változnia a tanárnak is. Az új középiskola tanára nemcsak tanít, a szó közkeletű, szűkkörű, (és egyoldalú) értelmében, hanem oktatva nevel. Ebben az iskolában nem lehet jelszó : minél több ismeret, minél exaktabb, aprólékosabb tudás (még pedig főleg verbális és emlékezeti tudás) minden áron, hanem ennek az új iskolának a középpontja és legfontosabb tényezője az eddig szinte személytelennek kezelt emberpalánta, a gyermek lesz, az ifjú, akinek erkölcsi, szellemi, testi képességeit, tehetségeit kibontani és kifejleszteni, vagyis belőle személyiséget formálni lesz a nevelő iskola nemes és szép feladata. Ebben az iskolában más lesz a légkör, mint a régi, csak taníló iskolában. Ezt az iskolát kell, hogy minden vonatkozásban