Városi reáliskola, Esztergom, 1937

9 a szeretet atmoszférája töltse be, mert nevelni igazán csak szeretettel lehet. A csak tudós tanár helyét a bölcs tanár foglalja el, akinek épen a gyermek iránt érzett s a lelkét egészen betöltő szeretet adja meg a mindent megértés bölcseségét és sugallja a nevelés krisztusi pedagógiáját. Egy alkalommal már idéztem az előbb említelt nagy magyar pedagógus mély bölcseségű tanítását: „A gyermeknek nemcsak az kell, hogy tényeket ismerjen .. . Amit a gyermek legtöbbször és mindenek felett megkíván, aminek hiányát a legjobban érzi és leginkább megsínyli, amire az ő lelkének legnagyobb szüksége van, nem a mértan, nem a fizika és kémia, nem a grammatika és szótár, — hanem ennél sokkal egyszerűbb valami: a szeretet." Sík Sándor gyönyörű prédikációját hozta mult vasárnap a rádió. Azt fejtegette benne a tudós elméjű, de költő-leikével talán mélyebbre látó prédikátor, hogy a bölcseségnelc lényegesebb eleme a szeretet, mint a tudás. Kell, hogy engem is a szeretet töltsön be, ha másik embert megérteni, a másik emberre hatni akarok. Azt, ami az embernek a lényege, csak az én lényegemnek hozzáközelítésével tudom megismerni. Még a tudományos megismerés is csak szeretettel lehetséges — mondá, — mert pl. hiába tudok a virágról akár ezer elméleti adatot is, azt, hogy mi a virág igazában, csak úgy tudom meg, ha odamegyek hozzá, kezembe veszem, figyelemmel vizsgálom, foglalkozom vele. Mennyi igazság van mind ebben s mennyi tanulság a pedagógus számára is, a tudomány világinál is! Csak egyre utalok: a figyelem az érdeklődés folyománya ; az érdeklődés pedig mélységesen titokzatos lelkifolyamat: a lélek oclafordulása valami felé, a szeretet egyik megnyilvánulási formája. A nevelő iskolának tehát leglényegesebb jegye: a szeretet. A magam lényegét, a lelkemet kell hozzá közelítenem ahhoz, akit oktatni, formálni, fejleszteni, egyszóval: nevelni akarok. Ennek az alapelvnek összes szükségszerű következményeit most nem vonom le, (hiszen már többször, más kapcsolatokban volt szó róluk) de egyre, a legfontosabbra röviden mégis rá kell utalnom : a szeretetből fakadó türelemre, mint a nevelő legelső és legfontosabb főtulajdonságára, a nevelés nélkülözhetetlen, leglényegesebb előfeltételére. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a tanár szeretettel közeledjék a gyermekhez, az ifjúhoz. Az igazi, nevelő tanítás nem ráerőszakolás mindenáron; a kérdezés,