Városi reáliskola, Esztergom, 1937
16 zásban, mind a malmozásban és egyéb társasjátékokban, amiket egy barátjával játszott, „verhetetlen maradt." Egy másik nyurga legényke meg az öccsével „gombos olimpiát" játszott. Nagyon szomorú ellenben, hogy négy dolgozatíró is arról számol be, hogy résztvettek a felnőttek kártyázásában. A betlehemeseket csak egy falusi tanulónk emliti. Ugyan csak falusi gyerek írja: „Nagyapám, háborús történeteket mesélt." Az apa nevelő hajlamára enged következtetni két dolgozat elbeszélése: „Apa vacsora előtt egy kis beszédet mondott", irja az egyik és a másik: „Édesapám (az ajándékkiosztásnál) mindnyájunkhoz egy-egy buzdító szót is mondott." Vendégségbe alig járnak az emberek ezen az estén, mindössze csak három tanuló tesz említést róla Meglepő, hogy mennyien menlek az éjféli misére. Az összes dolgozatok háromnegyed része beszámol erről. Őszintén mondom, bántott a dolog. Sem vallási, sem pedagógiai okok nem indokolják, az egészségügyi szempontok meg határozottan ellene szólnak. Mi készteti a szülőket arra, hogy késő éjszaka, hideg téli időben, beborozott emberek közé, a zsúfolt templomba vigyék az álmos gyermekeket? Még a jobb szülők is ezt teszik. Fáj az ember szive, amikor az egyik diák beszámolóját olvassa: „Kilenc óra lájban szól az édesanyám, hogy menjünk aludni. Mi ekkor az ajándékokat visszatettük a karácsonyfa alá és elmentünk aludni. — Féltizenkét órakor felkelteltek, hogy menjünk éjféli misére". Az éjféli miséről különben egyik ifjúnak sincs valami mélyebb benyomása. Pusztán látványosság számukra. Csak egyik kisdiákom emliti, hogy az éjféli misén azért imádkozott, „hogy a jövő évben segítse meg az Isten úgy a tanulásban, mint a munkában." Mosolyra késztető esel : „Most húztam először hosszú nadrágot, Mindenki nevetett rajtam." Ugyanez a nyurga fiúcska végül megelégedetten állapítja meg a számára „jól sikerült" karácsonyestről : „Szép emlék lesz ez majd öreg koromra." Mélyen elszomorító egy szegény, árva diákom beszámolója : „Én a szent estét bátyám s több orvos barátjának társaságában töltöttem. — Számomra a szent este nem volt kielégítő. Az orvosokon nem lehetett észre veuni, hogy most nem farsang, hanem szent este van. Eszembe jutóit, hogy sokan vannak, akik szívesen ünnepelnék a ssent estét, de nincs egyebük egy karácsonyfa-galynál. így az ajándéknak sem tudtam örülni. — De örültem, mikor elindultam az éjféli misére, mert mégis volt a szent estének egy része, mely nekeoi is tetszett."
