Városi reáliskola, Esztergom, 1937

17 Szülők, nevelők, mennyi tanulság van ezekben az apró, de ősszinte lélek-képekben! Mennyi sok mulasztásunkra eszmélteinek ! Szerezzünk hát gyermekeinknek igazi karácsonyt! Tanítsuk meg őket, hogy az ünnepen nem az ajándék a legfontosabb, hanem a lélek szárnyalása, a szeretet kiáramlása. Neveljük őket cselekvő szeretetre, az ajándékozás művészetére. Készítsük elő őket már hetekkel az ünnep előtt a kegyelem befogadására. Legyen az ádvent lelki előkészület, nem pusztán ajándék várás. Imádságos lélekkel várják a Jézuska érkezését. A közös ima, az együttes ének legyen a karácsonyest középpontja. Tanítsuk őket korán arra, hogy a nálunknál szegényebbek! e gondolni keresztényi kötelesség. Tanuljanak meg adni. A szülők iránti hála érzete a szülők iránti szeretetnek legszebb kivirágzása. Eszméltessük őket erre. Tanítsuk meg őket nemesen szórakozni s a kártya helyett vegyünk részt az ő tiszta örömükben. Legyen a Megváltó születésének éjszakája igazi karácsony : szent, szeretettel és kegyelemmel teljes! Mert igazi karácsony nélkül nincs igazán boldog gyermekkor, boldog gyermekkor nélkül pedig nincs boldog férfikor. Végül ideiktatom a legszebb karácsonyi dolgozatot. Megható és érdekes. Érdekes, mert nem keresztény vallású tanuló írta, önként. (A más vallásúak más élményí tételt kaptak feladatul). És megható, mert egy gyermeklélek végtelen szomorúsága sír ki belőle. íme a dolgozat. „Elérkezett végre a minden gyermek által várt karácsony! A percek előtt még lázasan vásárló közönség hazasietett és az utcák néptelenekké váltak. Az ablakokból karácsonyfák és ujjongó gyermekarcok kandikáltak elő. Ezek a karácsonyfák felidézték előttem kisgyermekkoromat, amikor még énnekem is hozott a Jézuska karácsonyfát. Én mindig nagyobb lettem, a karácsonyfák mindig kisebbek. Végül eltűnt a családi otthonból a karácsonyfa és a gyermekkacagás. Még egyszer szeretnék végigélvezni egy karácsony-estét, amikor a gyertyák lángja bevilágít minden lelket." Obermilller Ferenc