Városi reáliskola, Esztergom, 1937

15 íiyivel jobb érzés adni. Másokat megjutalmazni, másoknak örömet szerezni". Egy harmadik meséli: „Aztán bementem a házban lakó nénihez, akinek két kisfia van és ott is megnéztem a karácsonyfát. Ezek a kis fiúk jobban tudtak örülni a karácsonynak, mint én". Egy negyedik megelégszik ezzel a megállapítással: „Én jól éreztem magamat, és remélem, mindenki jól érezte magát". A többi nem gondol embertársára, egészen betölti őt a saját öröme, még gondolatban sem kívánja megosztani mással. Testvéreit tizenhárom dolgozatíró emliti, de igazi melegséggel, testvéri szeretettel csak egy ír kicsi liugocskájáról. Édes anyjáról külön csak két ifjú emlékezik meg. Az egyik irása inkább sablonos: „Szegény jó édesanyám sírt a meghatottságtól." A másiknak azonban különös zamata van: „Ezután (t. i. az ajándékosztás után) édes Anyám remeke, az ünnepi vacsora következett . . . Majd megköszönve a vacsorát, újra a karácsonyfa alá mentünk '. Mily jóleső érzés, látni a gyermeket, aki édesanyja munkáját ennyire értékeli! És nem felejti el megköszönni! Mennyi melegség van ebben a szóban: „remeke". Az otthon lelke árad belőle. Csak jó ember fejlődhetik abból, aki a Gordviselés kegyelméből ilyen fészekben nevelkedhetik. — Annál szomorúbb annak a kisfiúnak karácsonyestje, aki szüleitől távol volt kénytelen azt eltölteni: „Nagybácsim mindent megtett, hogy jól érezzem magamat, — írja — de mégsem tudta szüleimet helyettesíteni". Hogy milyen kevés családban van igazi karácsonyi est, ezt a dolgozatok világosan mutatják. A karácsonyfaállitás ugyan általános szokás (40 dolgozat közül 30 emliti), de már csak kilencen mondják el, hogy a karácsonyfa alatt imádkoztak is (az egyik szerint ugyan csak „egy keveset imádkoztunk") meg énekeltek is (a „Mennyből az angyal"-t). Milyen bájos az egyik fiú irása: „Én már kezdek nagyfiú lenni, de azért mégis meghatódtam, mikor a karácsonyfa tövében énekelni kezdtük a „Mennyből az angyal" t és hálatelt szivvel mondtam köszönetet kedves szüleimnek az ajándékokért." És megható egy szegény kis hivatalnok-fiú beszámolója, hogy „hazánk sorsának jobbrafordul ásáért" imádkoztak. — A legtöbb helyen a csillogó karácsonyfa csak látványosság és nem készteti imádságos szóra a hálatelt szivet, nem gyújtja örömdalra a Megváltó születésén a kemény ajkakat. Az est további folyamát éjfélig azután játék tölti ki. (Csak egy tanuló írja, hogy korán lefeküdtek). A legtöbbje csak általánosan emliti, néhányan konkrétebben is megjelölik játékukat. Az egyik vidéki tanulónk büszkén írja, hogy mind a sakko-