Városi reáliskola, Esztergom, 1934

10 ebben fejtegetett tárgyról, néhány általános, elvi megállapításon kívül még csak kevés adatunk, megfigyelésünk, tapasztalatunk van; tudomásom szerint ugyanis hazánkban ez eddig, ebben a formában teljesen és következetesen megvalósítva nem volt. Okoskodásom ezért bizonyára erősen szubjektív, gondolatmenetem helyenkint talán vázlatos és rapszodikus. Tárgyalás közben igen sok érdekes vonatkozás adódik, amelyekre azonban most, e rövid dolgozat keretében részletesen kitérnem nem lehet. Talán fölösleges megjegyezni, hogy gondolataim szövögetésekor csak a középiskolára gondoltam. I. Az a tény, hogy a tanítás intenzitásának fokozásáról, tanításunk eredményesebbé tételéről tárgyalunk, — s nem is először

1 — arra mutat, hogy tanítómunkánk eredményével nem vagyunk megelégedve. De nincs vele megelégedve a társadalom sem. Weszely mondja a reform-iskoláról még a háborút megelőzőleg írt cikke

2 bevezetésében: „A pedagógia története tanúsítja, hogy nincs korszak, amelyben az emberek a nevelés irányával, módjával, főképen pedig eredményeivel meg volnának elégedve. Minden korszakban felhangzik a panasz a nevelés ellen ... Ebből az elégedetlenségből fakad a javításra való törekvés." Nálunk is sokszor találkozunk a korabeli neveléssel-oktatással való elégedetlenség megnyilvánulásaival. Ezek az adatok — mint betegségnél a tünetek — pedagógiailag azért is értékesek, mert belőlük ismerjük meg azokat a fogyatékosságokat, amelyeknek javítására kell törekednünk. Alábbiakban néhány adat. Kornis Gyula idézi a Magy. Pedagógiai Társaság 1926. évi nagygyűlésén mondott megnyitójában

3 a győri akadémia tanulóinak iratát, amely „a sajtószabadság 8.-ik napján" kelt s imigyen kesereg: „Hazánk tanítási rendszere eddig egy élettelen mechanismus volt, mely a tudomány iránti kedvet nem igen mozdította elő, az öngondolkodási tehetséget ki nem fejlesztette és a tudományokat hasznosítani, az élettel összeköttetésbe hozni képes nem volt... Azért kérjük a középtanodákban a tanítást úgy elrendeztetni, hogy azokban a jelenleg nagyobbrészt divatozó szajkó-módrai tanulás helyett a gondolkodó tehetség jobban 1 A háború előtti igazgatói értekezletek tárgysorozatán is gyakran szerepel ez a téma, néha más fogalmazásban, de lényegében ugyanabban az értelemben. Pl. Hogyan lehetne a tanulóifjúságban a kötelességérzetet fokozni ? (Kötelességérzet alatt itt is főképen a tanulási készséget értve.) 2 A modern pedagógia útjain. II. kiad. Bpest 1910. 410. 1. 3 L. Magyar Pedagógia, 1926. 35. évf. 77.-78. 1.