Városi reáliskola, Esztergom, 1934
30 objektív szemléletek létrehozására törekszik. A tiszta objektív szemléletek az érdeklődés folyamának eredményei. Tehát az oktatásnak két fokozata van: 1. az érdeklődés fölgerjesztése, 2. a tiszta objektív szemléletek keletkeztetése; ez a tulajdonképeni oktatás. A tulajdonképeni oktatásnak már fölgerjesztett érdeklődéssel van dolga, amelyet az oktatás kizsákmányol célja elérésére. Az érdeklődés tehát elsősorban eszköze az oktatásnak. De az érdeklődésnek magasabb szerepe is van. Az érdeklődés ugyanis következménye bizonyos testi és lelki folyamatoknak, mert az érdeklődés motívumok nélkül nem jön létre. Ha azonban bizonyos érzelemfolyamatok hozzák is létre az érdeklődést, bizonyos az is, hogy az érdeklődés folyamán fejlődnek ki teljes erővel azok az érzelmek, amelyek az érdeklődéseket létrehozzák. Az érdeklődés fokozása tehát erősíti az érdeklődés motívumai gyanánt szolgáló érzelmeket is. Az így megerősödött érzelmek könnyen hoznak létre újra érdeklődésfolyamatokat. Ekként állandósulnak meg bizonyos érdeklődések a gyermekben. Az állandó érdeklődés pedig állandó cselekvési irányt is jelent, mert a gyermeknek minden érdeklődése, egyes eseteket kivéve, végeredménye szerint külső tevékenységet hoz létre. Állandó cselekvési irányok létrehozása pedig az oktatás szociális célja érdekében feltétlenül szükséges. Ennek következtében az oktatásnak nemcsak az a feladata, hogy a keletkezett érdeklődéseket eszközül használja fel, hanem az is, hogy az oktatás szociális feladatából s a gyermek egyéniségéből folyó érdeklődéseket állandósítsa. Az érdeklődés tehát célja is az oktatásnak." Nem kétséges, hogy az érdekek közül a belső érdek (pszichológiai vagy elméleti érdek) keltette érdeklődéssel végzett munka (itt: tanulás) az eredményesebb, értékesebb a külső érdek (gyakorlati érdek)-ből végzettnél. Ezt az elméleti megismerést azonban mégsem váltjuk mindig valóra a pedagógiai gyakorlatban. Claparéde is — a „vonzó nevelésről" írt fejezetben — hangsúlyozza, hogy a munka érdeke és termékenysége közvetlen viszonyban van a belső érdeklődéssel. „Azáltal, hogy a belső érdeklődés helyébe külső érdekeket teszünk, (minő pl. a büntetés stb. elkerülése), megvonjuk a szellem spontán segítségét, miután ha nem ébresztettük fel a lélekben a megismerésnek azt a szükségletét és vágyát, melyet csak a munka elvégzése elégíthetne ki, akkor egyet sem indítottunk meg azon szellemi folyamatok közül, melyek hivatva volnának a munka elvégzésére serkenteni. A munkának ezt az alsóbb fokon levő fajtáját robot-nak (kényszermunkának) nevezik. Ez pedig, miután nem elégíti ki szükségletet, ellenszenves nekünk ... Ez az ellenszenv számtalan védekező reflexet hív ki (undor, figyelmetlenség stb.), melyeket le kell győzni s az erre fölhasznált sok energia nem felel meg a végzett munkának. A
