Városi reáliskola, Esztergom, 1934

29 hogy egyik vagy másik tárgynak önkénytelenül is bizonyos értéket tulajdonítunk. Végre pedig az érdeklődésnek objektív és szubjéktív jellegén kívül érzelmi oldala is van. Az érdeklődés ugyanis mindig érzelemmel jár együtt." Szerepét pedig így írja körül: „Az érdeklődés: tevékeny érzelmi erő, vagy más szóval: ösztönös törekvés (impulzió), mely az eszköz szerepét tölti be az én kifejezését lehetővé tevő eszmény megvalósításában." (18. I.)

1 Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy az érdeklődés folyamata nagyon bonyolult, sokágú, még eléggé fel nem derített lelki jelenség. Ha most ehhez még hozzávesszük, hogy egyrészt az érdeklődés természete a gyermeknél és a felnőttnél más és más és hogy az érdeklődés motívumai a gyermeknél nem ugyanazok, mint a felnőttnél; másrészt, hogy ezek a motívumok is különbözők a gyermeknél a fejlődés különböző korszakaiban (vagyis a bennünket érdeklő 10—18 korban is többször változnak) s így a nevelő-tanító-eljárásnak is a fejlődési korok szerint másnak-másnak kell lennie : akkor beláthatjuk, hogy mennyire szükséges — épen a sikeres gyakorlati nevelő-tevékenység érdekében, — hogy minden rendű nevelő, tanító a lelki jelenségek es folyamatok, a gyermekfejlődési korszakok és a megfelelő didaktikai elvek alapos ismeretével rendelkezzék. Nagy Lászlónak többször idézett munkája (A gyermek érdeklődésének lélektana) nemcsak azért értéke a magyar pedagógiai irodalomnak, mert eredeti kutatások alapján állapította meg a gyermek érdeklődésének fejlődését s a fejlődés korszakain belül az érdeklődés motívumait (amely kutatások tudományos eredményeit a külföld is igazolta és értékelte), hanem azért is, mert nekünk, tanítóknak a gyermek érdeklődése felkeltésének és irányításának módjairól, az érdeklődés-motívumok szerepéről és a tanító-eljárásban való felhasználásáról a gyakorlat számára értékes útbaigazítással is szolgált. (A gyermek érdeklődése és az oktatás c. fejezetben.) Ez a kis dolgozat mindezekre itt részletesen nem terjeszkedhetik ki, hiszen a felvetett kérdés megoldásának csak irányát akarja vázolni, de indokoltnak tartom, hogy az eddig erről a tárgyról mondottak kiegészítéséül ebből a fejezetből (sűrítve) az alábbi — szinte elvi jellegű — megállapításokat ideiktassam (id. m. 137. 1.): „Az oktatás a tiszta 'Az érdeklődés élettani jelentőségére nézve 1. Ranschburg: Az emberi elme, 11. k. 16.—17. 1. „Valószínűnek vehető, hogy az érdeklődés élettanilag annyit jelent, hogy valamely képzetcsoportnak megfelelő dúc-sejttömeg disszimilációs munkára nagyon is hajlamosító erőfelesleg állapotában van. Érthető, ha ily állapotban a bekövetkező tevékenységgel együtt jár bizonyos túlfeszültség csökkenése, ami az energiakészletnek a normális egyensúlyi helyzetbe való beállításával egyértelmű, tehát kellemes érzelmekkel jár."