Városi reáliskola, Esztergom, 1934

13 előtt hangoztassuk a középiskola reformjának (én azt szeretném mondani : az iskolázás reformjának) szükségességét... Amit eddig e reformról illetékes és nem illetékes helyen mondtak, mind e körül táncolt: latin — nem latin. Erre nincs szükség. Legyen latin és nem latin, de mindkettő legyen új. Alapjában új. Az iskola szűnjön meg tanítóintézet lenni s legyen nevelő iskola."

1 A világháború meg a békekötés után, az összeomlás és a gazdasági válság roppant kataklizmájában válik aztán igazán nyomatékossá a pedagógusok iskola-reform és újjáépítés iránti követelése. „A béke megkötése után — írja Fináczy — egységes revizió alá kell vennünk összes középiskolai tanterveinket és utasításainkat abból a szempontból, nem maradtak-e el a kor követelései mögött? Mert az idő kerekét megállítani nem lehet."

2 A reform szükségét Barankay Lajos így okolja meg: „A nevelés és oktatás rendszeres intézményeinek, az iskoláknak belső élete is nélkülözi azt a teremtő erőt, amely a kezébe kerülő nyers anyagot, az ifjúság lelkületét emelkedett gondolatok méltó hordozójává volna képes átformálni. Valami meddő passzivitás zsibbasztja a szellemet és akaratot... Nevelő és növendék, tanítás és tanulás, tanterv és módszer, vezetés és haladás mind valami belső meghasonlásnak, egyensúlyfelbillenésnek, sablonuralomnak, fásult közömbösségnek a kérlelhetetlen hirdetői. Ezek a tulajdonságok . . . provokálják a megújító beavatkozást."

3 A legszigorúbb kritikát azonban Kornis Gyula gyakorolta a mai iskoláról: „Részben abból érthető az újabb nemzedéknek folyton konfúzióra hajló, felületes gondolkodásmódja, hogy a művelődési an^ag tarka változatossága, az iskolában kapott nagyszámú impresszióknak s megemészthetetlen heterogén fogalmaknak külső, mechanikus összeillesztése a világos és azonnal szilárd kategóriák szerint dolgozó elmetípus kifejlődését erősen gátolja. A gimnáziumi tanulóink tudása, már az anyag óriási és különnemű tömegénél fogva is, mindinkább határozatlan, kolloid állapotú. Nincs tudásuknak igazi szilárd váza, melyhez az új ismereteket a logika cementjével tudnák biztosan hozzáragasztani. Az erre való képességet a régi idők gimnáziuma inkább megadta. Szinte képtelen a mai impresszionista nemzedék valamit alaposan megtanulni úgy, hogy tudása élő, kifelé folyton növekvő organizmust alkosson. Elég, ha a sokféle nagytömegű anyagot megérti, de már jól be nem vési, be nem gyakorolja. Mindenhez ért látszólag a mai kor 1 Megyesi Ferenc: A testnevelés kérdése. A szegedi tankerület V. igazgatói értekezletének jegyzőkönyve. Makó, 1914. 53., 56. és 59. 1. 2 Fináczy Ernő: Világnézet és nevelés. 105. 1. 3 A magyar köznevelés időszerű feladatai. Magyar Pedagógia, 1926. XXXV. folyam, 82. 1.