Városi reáliskola, Esztergom, 1933

Az iskola múltja. 1857/58—1933/34. Az esztergomi reáliskola a város áldozatkészségének és művelődésszeretetének termőtalajából nőtt ki 1854-ben. De csak az 1857/58 iskolai évben, október 15-én kezdhette meg működését, mert csak akkor kapott magyar tanárokat a cseh és német pályázókkal szemben. Az alapítás körül legtöbbet buzgólkodtak Jagasich Sándor volt táblabíró, megyefőnök, Takács István polgármester, Haaz Mihály prépost, ker. iskolainspektor, Miskolczy Márton esperes és Kollár István plébános. A város a három osztályú „alreáltanoda" otthonául azt az épületet emeltette, amelyben ma is van a reáliskola. Az iskola gazdasági alapjainak lerakásában a város segítségére siettek: a vármegye a költségek negyedrészének vállalásával, az esztergomi főkáptalan hat éven át évi 400 forinttal, gróf Pálffy Pál évi 100 forinttal és gróf Sándor Móric 100 forinttal; küldöttség kérte fel a bíboros-hercegprímást a költségek második negyedének elvállalására s mozgalom indult meg a „reáliskolai alap" megteremtése érdekében. A mozgalom első hevületében 3226'19 forintot eredményezett. Majer István kürti lelkész adományával (350 drb. ásvány) megvetette a reáliskola természetrajzi szertárának alapjait. Scitovszky János hercegprímás kegyes volt a reáliskolához. Elvállalta zászlószentelő ünnepségének celebrálását, később ellátogatott a reáliskola vizsgálataira s jó két órát töltött ott. De a megyei hozzájárulás nem perfektuálódott, a küldöttségjárás is eredménytelen maradt. így nem csoda, ha a gazdasági alapok erőtlensége miatt tíz esztendő multán is még mindig bizonytalan az intézet fennmaradása. Pedig, hogy a tanítás terén a legjobb úton haladt, mutatta az a miniszteri leirat, amely elismeri, hogy a reáliskola rajzaival és dolgozataival nagyban hozzájárult annak az aranyéremnek megnyeréséhez, amellyel az 1867-iki párisi világkiállítás nemzetközi zsűrije tüntette ki, különösen a reáliskolákat. Ugyanekkor a városi közgyűlés megengedte, hogy a helybeli főgimnázium növendékei a kellőképen felszerelt reáltanodai helyiségben tanulhassák a gimnáziumokban rendszeresített új tárgyat, a rajzot Kaán János reáliskolai tanár vezetése mellett. Munkájának elismerése volt Trefort Ágost kultuszminiszter látogatása is 1873 április 30-án, mikor megszemlélte a már főreáliskolává fejlesztendő iskola számára kiszemelt Bárány és Feketesas helyiségeket. A kultuszkormány figyeime tehát ráterelődött az iskolára, amely megérett a főreáliskolává fejlesztésre. Népszerűsége nőttönnőtt. Simor János hercegprímás (500 + 2000 frt), a Főkáptalan (200 + évi 300 frt), az Esztergomi Takarékpénztár (évi 200 frt), az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank kisebb-nagyobb összegeket áldoztak a reáliskola fenntartására.