Városi reáliskola, Esztergom, 1933

19 A már négyosztályú alreáliskola a magas kormány részéről többízben hangoztatott ígéret után abban a reményben kezdte meg az 1874/75. iskolai évet, hogy állami főreáliskolává fog átalakulni. De a remény virágai — a bekövetkezett mostoha pénzviszonyok miatt — hamar elhervadtak. Annyi eredménye mégis volt a miniszteri látogatásnak, hogy az 1883/84 évtől kezdve évi 2000 frt államsegélyben részesült. 1905 január 7-én a kultuszminisztérium 579. sz. rendelettel a reáliskola államosítása ügyében új tárgyalás felvételére hívta fel a várost, de a tárgyalás ismét megakadt a már ismert indokolással. Ennek ellenére a város közönsége a reáliskola fennállásának 50-ik évében az V. osztály megnyitására kért és — Gyapay Pál főispán, Kmety Károly esztergomi, Zlinszky István és Szemere Miklós vármegyebeli országgyűlési képviselők közbenjárására — kapott is engedélyt. Sőt a velejáró költségek fedezésére az 1907/08 iskolai évre 3000 korona rendkívüli segélyt is utalványoz gróf Apponyi Albert kultuszminiszter. A főreáliskolává való fejlesztés hírére valósággal megrohanják az iskolát az 1. osztályba iratkozók. Az I. osztályba iratkozott 85 nyilvános tanuló a párhuzamosítást, a megnyitott V. osztály az eddigi 4 helyett 6 tanteremről való gondoskodást tett szükségessé. Ezért a város kibérelte a szentferencrendi társház erre a célra átengedett részeit. A fokozatos fejlesztésnek most már semmi sem állt útjában, annál kevésbbé, mert a növekedő terhekkel arányosan emelkedett az állami hozzájárulás összege is. Újabb nehéz gondot okozott az iskola állandó otthonának: az új reáliskolai épületnek megépítése. A fenntartó város azonban ezen a téren csak az iskolaépület helyének kijelöléséig jutott el. Pedig a nm. VKM. 5665/1911. sz. alatt kelt rendeletével megadta az intézet V—VIII. osztályának a nyilvánossági jogot és az érettségi vizsgálat tartásának jogát is. Az első érettségi vizsgálatát 1911. június havában tartotta az intézet, fennállásának 54. évében. Az új épület megépítése követelő szükséggé vált. A fenntartó város kérésére a minisztérium 8175/1911. számú rendeletével hajlandónak nyilatkozott a reáliskola államosítására. Csupán 3 kat. holdnyi ingyentelket és az új épület költségeihez 150.000 korona hozzájárulást kért. A városi közgyűlés egyhangúlag megszavazta az ingyentelket meg a hozzájárulást is. A minisztérium kiküldte megbízottait a reáliskolai telek kiszemelése végett és 7984/1912. sz. leiratával a Rudolf—Ivanitsféle telket fogadta el, amelyet a városnak rendezni, csatornázni, majdan vízvezetékkel ellátnia kell. Ez — a telek vételárával együtt — közel 200 000 korona újabb terhet jelentett az anyagilag gyenge városi háztartásban. Kérnie kellett tehát a 150.000 koronás hozzájárulás elengedését. Csernoch János hercegprímás hathatós támogatásával ezt is elérte. Az elengedést a 35.467/1912. VKM. számú leirat közölte. Az 59/1913. közgy. számú határozat a kijelölt telkeket megvette és az államosítás azonnali foganatosítását kérelmezte. És amikor már minden kész volt az államosításra, az államosítás költségeinek nagyobb része fel is volt véve a következő évi állami költségvetésbe, a világháború kitörése miatt újra megakadt az államosítás ügye. A város nehezen viselte a telek vételárának és rendezési költségeinek fedezésére felvett 200.000 koronás kölcsön terhét. De nem adta fel a reményt, hogy végre mégis csak átveszi az állam a nagy költség2*