Városi reáliskola, Esztergom, 1933

Jó embert temettünk ... Emlékezés Dr. Rayman János reáliskolai tanárra.*) 1882-1934. Rövid egy esztendő leforgása előtt immár másodszor temet a reáliskola. Tavaly márciusban, a szép tavaszi hónapnak végén intézetünk közbecsülésben állott, felejthetetlen tanárát, Háber Jánost kísértük utolsó útjára. S most, alighogy az első tavaszi rügy bontakozni készül, megint ott álltunk a halál színe előtt, ahol — Madáchunk szép szava szerint — a korlátos élet a végtelennel kezet íogva áll. Meghalt dr. Rayman János! Kis tanítványai, akiknek még szeptemberben gondos osztályfőnökük volt, sírvafakadtak halála hírére; kartársai megdöbbenve, némán néztek egymásra s akárkivel beszéltem azóta, mindenki valami szépet, valami jót, egy nemes gesztust, egy kedves emléket tudott mondani róla. A veszteség érzetének ez a spontán közmegnyilatkozása mutatja legjobban, hogy az, aki elment közülünk, jó ember, igaz ember, egész férfi, derék polgártársunk volt. * Északról, a Kis Kárpátok lankás lejtőiről jött ide hozzánk. Egyetemi tanulmányainak kitüntetéssel való elvégzése után egy ideig tudományos ambíciók sarkalják. Az egyetem kémiai intézetében Winkler professzornak volt kedvenc és szorgalmas gyakornoka. Itt készítette doktori disszertációját is, amelynek alapján dicsérettel a kémiai tudományok doktorává avatták. Már akkor csodáltam szerénységét, szolidságát, igénytelenségét, nagy szorgalmát és csodálatos lelki kiegyensúlyozottságát. Életrendje nagyon elütött az akkori fiatalság életétől (talán a maitól is . . .) Reggeltől estig erősen be volt fogva a munkába a kémiai laboratóriumban, hiszen a saját kutató munkássága mellett az egyetemi előadások előkészítését is teljesen reábízta professzora. Este azután, amikor kortársai és egyetemi barátai pihenve a kávéházban ültek, ő vagy otthon ült s bámulatosan sokat olvasott, — ennek köszönhette sokoldalú világirodalmi műveltségét, — vagy a Berlitz-nyelviskola esti tanfolyamán szorgalmasan angolul tanult, vagy pedig legkedvesebb szórakozásának élt: a Szent Imre Kör zenekarában, meg a Gschwindt-féle, akkoriban híres és előkelő nívójú úri zenekarban muzsikált. * *) Megjelent az ESZTERGOM c. lap 1934. évi márc. 11. számában.