Városi reáliskola, Esztergom, 1927

6 világon túl szálló Eszme, amely Ágostonok és Aquinói Tamások gondolatával, Bernardok és Assisi Francescok szeretetével, Rafaelek és Michelangelók meglátásával boncolta, keblére ölelte, kifejezte a végtelenül sokféle, örökké változó, múló és újjászülető reális világot, hogy mindezen sokféleség, változás, mulandóság mögött megtalálja az egy, változatlan, örök Ideált. Róma szelleme lett az örök kovász, amelyből a haladás csíráit magába asszimilálja az emberiség, az lett az az ég felé csapkodó pacsirtaszárny, amellyel generációk szálltak és szállnak a haladás folyton emelkedő ívén a legfőbb tökéletesség és annak ó'sforrása: Isten felé. Ezt a római szellemet köszönti új Főpásztorunkban a mi iskolánk, azzal a sziklaszilárd hittel és bizalommal, hogy Őeminenciája, akiben az iskolaélet tapasztalt ismerőjét és a modern tudás kiváló munkását tiszteljük, olyan méltányló jóindulattal tekint le fényes méltósága magaslatáról reánk, akik szerény kereteink között a reális tudományok változatosságában is változatlan idealizmussal dolgozunk, — amilyen nagy szeretettel mi elmondtuk az Ő fogadtatásánál: Áldott, ki az Űr nevében jő! Dr Cs. M.