Városi reáliskola, Esztergom, 1925
4 Bennünket itt most azonban csak egy szűkebb kérdés érdekel: mit tudunk mi tenni, mi tetik ki {ölünk, micsoda a mi kötelességünk?! A szülői háznak és az iskolának micsoda itt a szerepe?! A kettő egymással szoros kapcsolatban áll és a szerepe is nagyon nevezetes. Mindkettőnek a gyermek a közönsége, a gyermek a jövő társadalma s nagyon sok függ attól, milyenné alakítjuk. Igaz, más tényezők is hatnak rá, de a legfontosabb mégis csak a szülői ház és az iskola. A kérdés tárgyalása tehát megérdemli a fáradságot. A paedagogia elvei szerint a nevelői hatásokat három csoportba oszthatjuk: 1. a példa, 2. az oktatás, 3. a szoktatás csoportjába. 1. A példa és az utánzás roppant nagy szerepet játszik az ember életében. Ezzel tanulunk meg beszélni, viselkedni, a dolgok közt eligazodni. Sokkal kevésbbé vagyunk önállóak, mint hinnők; s nagyon is igaz az a mondás, hogy sok ember azt hiszi, gondolkodik, pedig csak emtékezik, azaz úgy jár el, amint azt arra az esetre már máshol látta, vagy tanulta. Ez az erkölcsi világra is áll, különösen akkor, amikor a gyermek még válogatni, megkülönböztetni, Ítélni a jó és rossz között nem tud. Ilyenkor még teljesen a példák, minták után gondolkodik, ítél és cselekszik. Ezért nagyon fontos, hogy milyen példák halmozódnak fel lelkében, szóval, hogy ki szolgál jó példának s milyen példákat lát. A szülő legyen a legszebb példa. Ne lásson és ne halljon tőle a gyermek semmi olyant, ami nem példaszerű. A szülő a gyermek szemében a legfőbb erkölcsi tekintély, tő/ük minden rossz példa különösen súlyosan hat. Válogassuk meg nagyon a játszótársakat és a környezetet is. A gyermek nemcsak a testi, hanem az erkölcsi rossz szokásokat is nagyon köny- nyen elsajátítja s egyhamar tiszteletlen, szemtelen, elbizakodott, pökhendi, szájas, sőt romlott kamasz is válik belőle. Akikkel együtt játszik, azokat mind utánozni igyekszik, tanul tőlük s ha a játszótársak példája rossz, jó sem származhat belőle. A játékban sajátos világot teremt magának, ahol a lelkében égő energiákat tetszése szerint kifejezheti, ahol megalkothatja a lelke szerint való világot. Az alkotnivágyás az ember alaptulajdonsága, ez hozta létre a kultúrát. De a gyermek még nem tud mértéket tartani, szertelenségekbe torzul s a rossz bizonyítvány, a rossz magaviselet, baleset, szökés a nagyvilágba, vagy éppen valamely bűntény mutatja az eltévelyedést. A tánciskola, a zsúr és az összejövetelek különböző fajtája is nagy jelentőségű. Az ott látott, hallott, átélt dolgok a gyermeket nagyon érdeklik, mohón sajátítja el, példáknak tekinti, gondolkodását és viselkedését hozzájuk igazítja, utánozza s nz esetleges rossz példa sokszor nagyon is keservesen, az egész életen keresztül érezteti hatását. 4 Az iskola minden tekintetben példaként igyekszik szolgálni: a tanulók viselkedését bírálja, a példákat kiemeli s az egyes tárgyak keretében szól róluk. Hasonlóan fontos dolog az olvasás. Mily odaadással tud egy gyermek kedvenc olvasmányába egész a nekipirosodott füle hegyéig belemerülni s mennyire igaznak, lehetségesnek fogadja el annak minden valótlanságát! 5 egészen természetes dolog, hogy az amúgy is szertelenségre hajló gyermek szertelen példákat lát, ha izgató olvasmányaival még szélsőségesebb szertelenségre ragadjuk, vagy pedig, ha egyenesen erkölcstelen dolgokat állítunk tetszetős színben eléje, abból jó sohasem fog származni
