Városi reáliskola, Esztergom, 1925
5 Olvasson a gyermek, foglalkozzék a művészetekkel is idejében, de kellő irányítással és ellenőrzéssel. Nagyon igaz az a tétel is, hogy mi a legfontosabb a gyermek olvasásában : a kellő ellenőrzés. A megismert dolgok nemes példák gy nánt járuljanak erkölcsi jelleme kialakításához. Ugyanide vehetjük a mozit is. Ne az legyen az elv, hogy egyáltalában nem engedjük moziba, de válogassuk meg, hogy mit engedünk megnézni. Nem mellőzhetjük el a ruhakérdés felemlitését sem, A kihívó, frivol öltözet viselőjének s annak is, akik látják, különösen serdülő korban egyaránt rossz például szolgál. 2. Az oktatásban a fősúly inkább az iskolára esik. Itt nyeri a gyermek az életre szükséges gyakorlati ismereteket s itt ismeri meg azokat az elméleti szempontokat, kereteket s elveket is, amelyek között és amelyek szerint az élet mozog. Az erkölcsi nevelésben azonban ezen a téren is nagy feladat hárul a szülői házra. Az iskola természeténél fogva nagyobb csoportokkal kénytelen egyszerre foglalkozni, már pedig minden gyermek más egyéniség. Az egyik érzékenyebb, inkább hallgat a jó szóra, a másiknak ép ellenkező a természete s gyakran ugyanaz a szó, vagy intelem mindegyiknél mást jelent. A szülői ház feladata itt éppen az, hogy a dolgokat teljesen a gyermek egyéniségéhez, egyéni természetéhez alkalmazza s ezzel azt a külön hangsúlyt adja meg, ami a gyermek előtt is azzá tegye a dolgokat, amivé mi szeretnek. Különösen a serdülő korban érzi a szülő gyakran, hogy nem tud a gyermeke nyelvén szólani, hogy nincsen meg közöttük a kellő szoros kapcsolat s hogy több olyan dolog van, amit nem tud s nem is mer gyermekének megmagyarázniAz iskola ezen munkájának kiegészítése, az erkölcsi jellem kialakítása pedig minden egyébnél nehezebb és lényegesebb; a gyakorlati ismeretek tévedései sohasem oly végzetesek és súlyosak, mint az erkölcsi térre tartozók. 3. A szoktatás talán a legelhanyagoltabb s a legmellőzöttebb része a nevelőhatásoknak. Ugyanis az ember természetében rejlik, hogy mindenben— igy a nevelésben is minél előbb akar a célhoz jutni s nem mindig számol a dolgok természetével, ha az hosszas és állandó gyakorlást kiván. Az állatok, a növények nem nőnek meg egyszerre, a kézművességeket, ügyességeket, nvelveket, zenét s így jellembeli jótulajdonságokat sem lehet egyszerre elsajátítani. Itt is „gyakorlat teszi a mestert.“ Hányszor halljuk a szülőktől : „Olyan szigorúan bánok a gyermekkel, már többször meg is vertem.“ És mégsem jutott közelebb a céljához, sőt talán még rontott is rajta. Állandó felügyelet s ellenőrzés, a napi kötelesség elvégzésének állandó megkövetelése, a rendre, tisztaságra, jómagaviseletre való állandó s következetes szoktatás, a lustaság, hazudozás, feleselés stb-ről való állandó leszoktatás előbb-utóbb okvetlenül meghozza a kívánt eredményt, mig bármily szigorú, de csupán időszakos fellépés a legtöbb ilyen esetben teljesen, meddő marad! Mélyen tisztelt szülők! A neveléssel a legszebb dologra vállalkozunk, hiszen legdrágább kincsünket, gyermekünket a legszebbé : erkölcsössé, jelle- messé akarjuk kialakítani. Ne tekintsük tehát a dolgot csekélységnek, hanem foglalkozzunk vele komolyan. féltsünk a gyermekeinkben bizalmat, ragaszkodást, akkor szívesen közeledik hozzánk, feltárja lelkét, megmutatja magát s szívesen elfogadja az irányítást is. Foglalkozzunk vele állandóan, ne kicsinyeljük le semminemű törekvését, ne becsméreljük semmiféle helyzetben. Vegyük komolyan azt, amit 6 komolyan vesz s iparkod-
