Városi reáliskola, Esztergom, 1915
7 a nehézségektől, amelyek a kötelesség és becsület göröngyös útjain zsákmányokra leselkednek. Gondoskodni kell, hogy az önfentartási harcok nem könnyű tusaiban és a sors esélyeinek mostohaságaival szemben a vallás örök igazságaiban, a honszeretet tettekre hevitő érzelmében, a munka örömeiben — erősítőjük, védőjük, támaszuk, bátoritójuk legyen azoknak a rokonszenves, vidám csapatoknak, amelyek gondtalanul vonulnak az élet küzdelmeinek szinterére. Gondoskodni kell, hogy az igazi vallásosság, a lángoló hazaszeretet, a nemesítő munka szellemei kisérjék őket a földi vándorlás szövevényes ösvényein. Aggályos gonddal kell mindenelőtt a benső vallásosság és megvesztegethetlen erkölcs magvait az ifjúság fogékony lelkületébe ültetni. Hiszen tudjuk, hogy nem a tudományos ismeretek, nem a művészi készségek, nem a kincses szekrények, hanem azok az erényes tulajdonok tartották fenn évezredeken keresztül az egymást követő nemzedékeket, amelyeket a kereszténység az élet szabályozóivá, irányitóivá magasztositott. Ápolni, éleszteni, fokozni kell keblében állandóan a hazaszeretet magasztos érzelmét és azon kötelmek tudatát, amelyek adójával a hazának tartozunk. Élesztgetni kell azt a szent tüzet, amelynek lángjai olthatlan vágyat gyulasztanak a kebelben, hogy a hazáért munkálkodni, fáradni, áldozni legfőbb kötelességünknek ismerjük. Lankadatlan éberséggel őrködjünk afelett, hogy uralomra ne juthasson a lelkekben valamely végzetes hatalom, amely képes lenne széttépni a ragaszkodás és hűség azt az erős kötelékét, amely szegényt és gazdagot, tudóst és tudatlant, férfit és nőt a szülőföld „szép határához", hőn szeretett, pótolhatlan talajához láncol. A gondok és aggódások azon hullámai, amelyek a lét tengerét állandó mozgásban tartják, csapkodják, alig voltak hevesebbek és nyugtalanítóbbak valaha, mint ma, midőn az önfentartás terhei csaknem elviselhetetlen súllyal nehezednek a halandók vállaira. Különösen fontos tehát ma, hogy a munkásság szelleme hassa át az ifjúság kebelét. Legyen meggyőződve arról, hogy a munka életszükséglet, tisztesség és a boldogulás alapja.