Városi reáliskola, Esztergom, 1915

8 „Boldog az — mondja sz. Ágoston — aki életét nemes céloknak szentelte és jól megfontolt terveit bölcsen megvalósítja." A régi család nevek: Asztalos, Bognár, Halász, Kollár, Kovács, Lakatos, Mészáros, .Molnár, Pintér, Szabó, Szűcs, Varga és hasonlók elvitázhatlan bizonyite'kai a becsülésnek, amelyben jó őseink a munkát, létfentartó foglalkozásukat részesítették. El kell követni mindent, hogy az ifjúság most is szeresse, becsülje a munkát és örömmel, kitartóan, buzgalommal végezze. Véssük azért mélyen emlékezetébe a költő szép szavait : „Munkásság az élet sója, A romlástól mely megóvja. És csak az, ki nem hevert, Várhat áldást és sikert." A szó szorosabb értelmében vett iskolán kívül vannak más oly szellemi bányatélepek is, amelyek a tudás kincseivel kedveskednek. A népkönyvtárak, a népakadémiák, a munkásgimnáziumok, a szabad líceumok, a tudományos színházak (Uránia), a felolvasások, a néphangversenyek, a múzeumok, kiállítások fó'leg azon intézmények, amelyek a műveltség javait és értékeit mindenki számára közvetíthetik. Buzgó felkarolásuk, nagylelkű támogatásuk, minél több helyen történő' felállításuk, szakszerű vezetésük és szorgalmas kiaknázásuk nemcsak a szerzett ismeretek megrögzitését. mélyítését, gazdagítását mozdíthatja elő, hanem pótolhatja a tanítást, vagy iskolalátogatást esetleg oly érettebb korúaknái is, akik a kedvezőtlen viszonyok, a mostoha körülmények, vagy más akadályok folytán kénytelenek voltak annak idején jótéteményeiről és áldásairól lemondani. Észbontó, idegemésztő az a borzalmas küzdelem, amelynek hihetetlen pusztításai szinte őrjitőleg hatnak a mély búba és vigasztalhatlan gyászba merült emberiségre. Orkánszerüen tombol az a vihar, amely tövestül akarja ki szaggatni mindazon erők és intézmények gyökereit, amelyek a társadalom nyugalmának, jólétének gazdagon gyümölcsöző fáit táplálták. Reméljük azonban, véget érnek a mondhatlan szenvedések,