Városi reáliskola, Esztergom, 1914

I. Iskolánk és a háború. Verőfényes nyár elején, amikor az áldott magyar földön megcsendül a kasza és rendet vágnak a legények, Péter-Pál napjának előestéjén rémitő hír szaladt végig a táviródrötokon: Közel a fekete hegyek országához, a csacsogó Miljacska sziklaköves partján két lövés dördült el s nyomában királyi emberpár vérzett el szótlanul ... Az országnak elakadt a szívverése . . . . s mikor a rémítő hír immár szomorú bizonyossággá lőn, elemi erővel tört ki a porba sújtott ország vonagló fájdalma. És amikor „Te Deum"-ra hivtak Péter-Pál harangjai, szavukban mintha annak a két lövésnek ezerszeres visszhangja zúgott volna . . . . Az örömünnepből gyászünnep lett s a közeli jövő rémes bizonytalansága ólomsúllyal nehezedett az ünneplő lelkekre .... A saisi fátoly julius 28

:án szétlebbent. Kitört a világháború. flz épület. intézeti épületünk már béke idején tartalékkórháznak volt kiszemelve, a mozgósítás után tehát — a szomszédos főgimnázium épületével egyetemben — lefoglalta a katonaság. A diákok padjait a padlásra hordták s helyükbe ágyakat készítettek azok-