Városi reáliskola, Esztergom, 1914

20 nak, akik a haza védelmében ontották vérüket. Az öreg falak mintha mosolyogtak volna, hiszen azokat várta, akik hazaszeretetüket immár tettel bizonyították, miután éveken át hazaszeretetre neveltek közöttük sok generációt. Az igazgatói irodából orvosi szoba lett, a tanári szoba átalakult kötözó'hellyé, a fizikai eló'adóteremben pedig üstöket falaztak s termetes szakácsnék ütötték fel benne birodalmukat. A többi szertárakat részint az ápoló személyzet foglalta el, részint pedig be kellett zárnunk azokat s az év folyamán alig-alig használhattuk. Amikor szeptember végén más, ideiglenes helyiségben kezdtük meg a tanítást, épen csak a felső osztályok osztály-könyvtárát és az alsó osztályú ifjúsági könyvtár kis töredékét hozhattuk el. A többi: a tanári könyvtár, az ifjúsági könyvtár, a történelmi és a 3 természettudományi szertár ott maradt bezárva, kórházi csendben . . . Ideiglenes helyiségben, szertárak nélkül folyt a tanítási munka egész éven át.*) fl tanári kar. A mozgósítás első napjaiban a következő tanárokat szólították fegyverbe: Berencz Györgvöt, mint tartalékos hadapródőrmestert a 70. sz. cs. és kir. gyalogezredben, Péterváradra; Ember Józsefet, a 101. sz. cs. és kir. gyalogezred tartalékos hadnagyát Nagyváradra; Háber Jánost, a 14. sz. honv. gy. e. népfölkelő hadnagyát Lévára; *) Pusztán gondolatkeltésül — minden megjegyzés nélkül — álljon itt a következő két adat: 1. Gyulai Aladár a Népt. Lapja f. évi 7. sz.-ban (10. I.) az iskolaépületek lefoglalásáról szólván, azt irja : „Igaz, hogy pl. Berlinben az iskolák teljesen szabadok a háború alatt, de —• folytatja a cikkíró — nem szabad megfeledkeznünk viszonyaink különbözőségéről" (!) 2. Thaly Kálmán a Magyar Könyvszemle 1881,-iki évf. 275—289 lapján „az annyi barbársággal vádolt kuruc seregek fővezéré"-nek, gróf Bercsényi Miklósnak gazdag könyv- és kézirattárát ismertetvén, azt irja a kuruc fővezérről : „Bártfa városának pedig még a szomorú 1710-ik évben is megparancsolá, hogy tüstént szállásoltassa ki a katonaságot az iskolából — mert ez az ifjúság szellemi előmenetelére szánt hely."