Városi reáliskola, Esztergom, 1911

6 bizonyosan miért, 1853-ban újra Pesten van, ahol 1857-ig tartózkodik, amikor elfoglalja az akkor megnyílt esztergomi alreáliskola rajztanári állását. Ezen időben Kaán nemcsak mint arczke'pfestő lesz mind sze'lesebb körben ismeretessé, hanem keresett tanerő is. 1853—1857. öt nevelőintézetben, iskolában tanítja a szabadkézi rajzot, festészetet és a geometriát, noha ekkor még távolról sem sejtette igazi hivatását, még mindig művészi babérok után vágyakozott, nem pedig egy nyugalmas, de nagy nevet nem igérő kathedra után. Egy véletlen esemény azonban tanárrá teszi. 1857-ben megbízták, hogy egyik budapesti fogház számára oltárképet fessen. A hatalmas méretű oltárkép felavatásán megjelent dr. Haas Mihály, az iskolaügyek akkori teljhatalmú intézője is, akinek tetszését annyira megnyerte a fiatal festő műve, hogy másnap magához hivatta. Nagy volt Kaánnak, a ki azon hitben ment a hatalmas úrhoz, hogy talán arczképrendelésben lesz része, a csodálkozása, midőn Haas felajánlotta neki az esztergomi reáliskola rajztanári állását. Első pillanatban határozni nem tudott. Nem akarta sem megbántani jóakaróját, de művészi terveitől sem tudott egykönnyen megválni. Gondolkozási időt kért, melynek elteltével elfogadta a felajánlott állást. Elhatározása nem lehetett könnyű, hiszen, választania kellett eddigi vágyai, ábrándjai s egy semmi mással, mint biztos megélhetéssel kecsegtető pálya között. Mi folyhatott be döntőleg elhatározására ?! Talán nagyon is gyenge anyagi viszonyai, vagy talán a családalapítás vágya, mert ekkor Kaán már jegyben járt leendő nejével. Átesett a döntő lépésen. A művészpályát felváltotta a tanárkodás, de ideálizmusát és energiáját megtartotta ezutánra is, mert azok közül való volt, akik nem pusztán a megélhetésért tanítanak, hanem akiket az ifjúi lélek őszinte szeretete késztet kötelességükön túli munkásságra. Dr. Haas közbenjárására magánúton még ugyanazon évben az alreáliskolákra képesítést szerzett és szeptember 3-án megérkezett új hazájába: Esztergomba, mint teljesen ismeretlen, hogy szakadatlan tevékenységével és a köznek szentelt munkásságával közszeretetet és elismerést vívjon ki nevének. Midőn Kaán 1857-ben az újonnan megnyílt reáliskolában