Városi reáliskola, Esztergom, 1911

5 lésével daczolva, nem vállal állást, hanem követve hajlamát: festó'növendék lesz. De az 1848-iki politikai események és a márcziusi bécsi zavargások hosszabb időre megszakítják pályáját. Ott találjuk őt a tüntető tömeg között, majd midőn Windischgrátz rendet teremt Bécsben, menekülni kénytelen. Fuvaros kocsisnak öltözve, sikerül elmenekülnie és Schwáchaton, Haimburgon keresztül Pestre jut, hol több bécsi menekült verődik össze, kik egy külön légió szervezését tervezik. Közöttük találjuk Kaánt is, ki egy ideig szolgálja a magyar szabadság ügyét, majd — a légió feloszlása után — Törökbálintra, ahol családja birtoka volt, vonul vissza. Itten, elvonulva az eseményektől, gazdálkodással és festészettel töltve idejét, várja be a viharos idők elvonultát. A 48—49-iki események súlyosan érintették Kaán Jánost. Nemcsak az idegen légióban való részvétele nyugtalanította, hanem anyagi romlását is maga után vonta. Az első bajt ugyan sikeresen elhárította a törökbálinti elöljáróság egy hivatalos bizonyítványa, melyben az előljáró — ki maga is résztvett a forradalomban — igazolta, hogy Kaán az egész idő alatt Törökbálinton tartózkodott; annál súlyosabban nehezedett azonban a fiatalemberre az anyagi romlás. A gyakori beszállásolás, a sok előfogat, melyet a birtokosok jóbarátnak és ellenségnek egyaránt kénytelenek voltak nyújtani, arra kényszeritették a Kaán családot, hogy birtokukat eladják. A vételárat Kossuth-bankóban kapják meg rövid idővel a világosi katasztrófa előtt; igy a nemrég még tehetős emberek hamarosan vagyontalanul állanak. Alig kezd ébredezni a szabadságharcz leverését követő dermedésből az ország, Kaán Jánost, ki veszthette vagyonát, de megtartotta művészi ábrándjait, újra Pesten találjuk, ahol 1851-ben a pesti első magyar képzőművészetek akadémiáján Marastoni növendéke. Közel egy esztendeig tartózkodik Pesten és portrait festéssel tartja fönn magát. Egy esztendő elteltével Bécsben találjuk Waldmüller festőművész oldalán, ahol szorgalmával és tehetségével a legnagyobb mértékben kivívta mesterének elismerését. Az volt a czélja, hogy Bécs után felkeresi Münchent, Parist, Rómát, de e szép tervek elérhetetlen ábrándképek maradtak. Nem tudni