Városi reáliskola, Esztergom, 1911

4 ingyen tanított. Magával hozta e buzgalmát a tanári pályára is. Mint reáliskolai tanár sokáig ve'gezett oly munkát is ami kötelessége nem volt, vagy mi haszna volt, ha az esztergomi gazdák e's iparosok helyzete javult, mégis sokat fáradott ezért az elismerésen kívül jutalmat nem nyert; de szerénysége nem is vágyott többre. Jelleméből több vonást bemutatnunk — úgy hiszem — felesleges, mert akiben a munka szeretete és az önzetlenség ily mértékben volt meg, az bizonyára rászolgált annyi, ha nem több elismerésre, amennyiben Kaánnak része volt. Nem készült tanárnak, művészi vágyai voltak, de mihelyt sorsa azzá tette, elkövetett mindent, hogy szaktárgyaiban magát minél tökéletesebbé tegye. Tanulmányainak eredményét számos kisebb czikkén kivül a „Támaszok és oszlopok" és „Tanulmány egyenes és görbevonalú zárt idomokról" czimü két munkájában hagyta hátra. Elismeréssel adóztak neki még életében a társadalom minden rétege s ha mi, kollégái, az ó'szinte szereteten kivül mással nem tüntethettük is ki, most, hogy az utolsó üdvözletünket nyujtjuk neki, élesszük fel emlékezetét. * * * Kaán János, módos tolnamegyei szülők gyermeke, 1829-ben született Budapesten, szüleit már nagyon korán, három éves korában elveszítette és atyai nagybátyjának, egy gazdag bécsi bankárnak gyámsága alá jutott. Igy került egész fiatalon Bécsbe, hol nagybátyja gondos nevelésben részesítette. Az éleseszü gyermek szép eredménnyel végzi tanulmányait, de már ekkor ébredező hajlama a szépművészetek, különösen a festészet felé vonzották. Reáliskolai tanulmányainak végeztével művészi pályára akar lépni, de nagybátyjának más tervei vannak és öccsét a Polytechnikumra iratja be. hol a művészi babérok után vágyódó fiatalember a kereskedelmi pályára készül. Engedett nagybátyja akaratának, elvégezte a kétéves tanfolyamot, de a végleges pályaválasztás előtt ideális lelkülete visszariadt attól, hogy egész életét az üzleti könyvek mellett töltse és nagybátyja minden rábeszé-