Városi reáliskola, Esztergom, 1901

8 a hol a versenyző huszonhárom dalárda közül a miénk a második díjat: az arany érmet nyerte el. Részt vett ezenkívül a dalárda az aradi, szegedi, nagyváradi, kolozsvári dalárdaünnepélyeken; majd 1870-ben a Budapesten tartott országos dal- és zeneünnepélyeken, a hol az első díjat nyerte el. Ez volt a dalárda fénykora. Ezután 12 évi, az egyesületek életében majdnem természetszerű időleges szünet állott be, de 1883-ban a dalárda a „dal és és zenekedvelők egyesülete" czímét véve fel, újra alakult Bellovits elnöksége és vezérlete alatt, a midőn nemcsak a dalnak, hanem a zenének művelését is czélúl tűzte ki. A dalárda sikeres működése természetesen első sorban a vezető önfeláldozó munkásságának volt az eredménye. Felejthetetlen szép napok ezek városunk társadalmi életében, midőn a dalárda és majd később a dalés zenekedvelők egyesülete aratta babérjait, midőn mestere és vezetője a dal és zene varázserejével egy szívvé lélekké, a magasztosért és szépért hevülő és lelkesülő szívvé forrasztotta városunk szine-javát. Huszonnyolcz hosszú éven keresztül nem volt társadalmi életünkben nemes mozzanat, melynek kezdeményezésében, felkarolásában és vezetésében kartársunknak nem lett volna osztályrésze. A tanárnak, zenemesternek és művésznek, nemesítő hatása beragyogott a családi élet szentélyébe is s a családok művészi színvonalának emelésével megnemesbítette, magasra emelte egész társadalmunk műveltségének színvonalát is. A herczegprimások székhelyét valóságos Weinmárrá változtatta át kartársunk művészi hírének vonzó varázserejével; soha annyi híres művészt és művésznőt nem látott Esztergom városa ősrégi falai között, kik mindnyájan az itt élő nagy, de ép oly szerény mester tiszte-