Városi reáliskola, Esztergom, 1899

Kazinczy Ferencz Viszonya a magyar és német irodalomhoz. (A igaz, hogy nyelvökben élnek a nemzetek, aki kor az irodalmak a nemzetek fejlődés-könyvei. Az irodalom fejlődése hullámszerű, valamint minden életfolyamat az. Egyes korszakok mintegy hosszabb nyugvóhoz érnek, eredményeikben megállapodnak, sőt sokszor úgy látszik, hogy véglegesen megállani készülnek. De valamint a fa sugara megáll növésében évi hajtása után, hogy megkeményedjék a jövő évi fiatal hajtás megbírására, úgy irodalmak is tengődnek, éldegélnek, s alalkotnak, ha tévését is, hogy útját egyengessék egy jövendő korszaknak. Az átmeneti korszakok rendszerint hangosak a leáldozó mult és feltámadt új korszak küzdelmeitől. Kazinczy Ferencz is két korszak határán álló alak. A régi és az új korszak között állva, ezt győzelemre segíti. Helyzetét jól jellemezhetjük Schiller szavával: „Von der Parteien Gunst und Hass verwirrt schwankt sein Charakterbild in der Geschichte." Kazinczy Magyarország újkorának beköszöntője. Fellépésekor hazánk még éppenséggel nem bontakozott ki a középkor maradiságából, könnyen érthető okokból. A magyar nemzet vaskora, a csatazajtól hangos századok, a létét folyó küzdelmek csak a jelen század közepén fejeződnek be. Ha ezek a küzdelmek látszólag végleges elbukással bezárultak is, végeredményeikben mégis győzelemre juttatták a nemzetet erkölcsi, politikai és műveltségi fejlődésében. í*