Városi reáliskola, Esztergom, 1893

5 ben, sőt még a rajta kéklő hegyek mögött is, mintha épen egy falon függő képet resolválna. Ugy hiszem, elég érthető szavam, legalább ily rövid határok közt nem birok világosabban beszélni. Átalában a dráma belbecsének mérlege a benne uralkodó költői képek (a fő képen kivül lehetnek mások, többen a főből folyók, vagy abba olvadók) művészi igazságától, nagyságától és számától függ. Ebben isten Shakspere." Nem fogadhatjuk el Bercik véleményét, hogy az az igazi út a jó drámához, mikor a költői kép vagy situatio születik meg először, mint Cakónál. Hogy a drámaíró miként alakítja, szövi, fejleszti művét, ez utoljára is költői egyéniség dolga, amire nem lehet általános kategóriákat felállítani, mert mindenik írónál más és más. Vájjon az író egy helyzetből, vagy egy jellemből, sokszor csak egy ötletből indul-e ki, az a költői alkotás eredményére közömbös ; s. ha a czél: az ideális alapeszmének reális alakítása el van érve, mindegy, bármily úton értük el az eredményt. Mindenesetre érdekes megtudnunk, hogy egy író miként csinálta drámáit, de bár föltételezzük, hogy ez a mód is helyes lehet, itt már igazat kell adnunk Berciknek, midőn azt állitja, hogy Cakó túlzásaiban e költői képek elméletének nagy része volt. Hogy ez az oka, hogy műveiben, melyekben minden a helyzetek felé gravitál, a jellemek néha túlzottak, erőszakoltak, mert a situatio kedvéért gyakran kénye szerint bánik a charakterrel. Nézzünk például egy kirívó esetet. Mielőtt Cakó legnagyobb h atást ért drámája, a Végrendelet megírásába fogott, valószínűleg a negyedik felvonás hires zongora-jelenete lebegett szemei előtt; ez volt a „fő költői kép," a dráma magva, fordulópontja. Egy ifjú, aki megtudja, hogy szerelmének tárgya övé nem lehet, s míg a lányka Hunyady László hattyúdalát játsza a zongorán, az ifjú megőrül ott a színpadon, a nézők szemei előtt. Aztán a zongorához megy, amelyet „figyelem és részvét nélkül össze-vissza csapdos." Ez a fantázia segélyével kiszínezett ötlet. Mintha vászonra festve látnók: a zongorát vadul csapdosó ifjút, arczán az őrjöngés torzulatával s a közeléből rémülten