Városi reáliskola, Esztergom, 1893

21 járt az elmebetegek házába. Vagy talán az bántja Tárayt, hogy most már Antónia nem lehet az övé? s ezt Cakó nyomós motívumnak kívánja tekinteni, mert Béla búcsúzni jön az utolsó jelenetre Alpárinéhoz. Ez meg épen légből kapott dolog, mert a grófnénak nem állhat szándokában Táray ellen elkövetett bűneit még egy gyei, a lcgnagyobbal: szerelme megsemmisítésével tetézni. Elvégre mondjuk ki világosan: Táraynak kellet megőrülnie, mivel szerzőnek nagyon megtetszett ez az úgynevezett „költői kép." Az akkori közönség idegeinek hatásos és nagyszerű, nekünk egyszerűen nevetséges. Az utolsó íélvonásban veszi el Alpári grófné megérdemlett büntetését tulajdon leánya: Riole Nina tőre által. A hajmeresztő situatiókból szőtt felvonás apróra így folyik le: Főorvos, kire Táray Béla gyógyítása bízva van, különös kórtörténetet tervez. „Én csak egy módot látok, úgymond. A grófot e helyre vezetni, hol a kór kifejlődött s történetesen egybehozni a méltóságos asszonnyal (Alpárinéval.) Ha oly szerencsések leszünk, hogy egy a tegnapihoz hasonló indulatroham támadja meg, az agyrendszer és idegei fölrázatva, vagy visszatérnek hajdani működésük rendes útjára és a gróf megnyerendi előbbi egészséges állapotát, vagy — meghal." Ennyiben állapodnak tehát meg. De előbb jön Riole Nina, a szegény tánezosnő, aki Táray Bélába nagyon szerelmes volt, s aki azon tévedésben van, hogy Bela megőrülésének egyedüli oka Alpáriné. „Ön szerette a grófot, — szól — s miután megbizonyosodott a felöl, hogy a gróf engem ás nem önt szereti, boszúból, hogy egyikünké se legyen, nyakába erőszakolta leányát, minő eszközökkel, nem akarom tudni." Hiába esküdözik Alpáriné, hogy mindebből egy szó sem igaz, a ballerinát meglepi a roman:ikus láz, (jellemző betegség az összes szereplőkre) kehéből méreg-üvegcsét húz ki és szapora „elhalt milliók íyögése" „századok fájdalmának könytengeré"-nek emegetése közt kiüríti: megmérgezi magát. Táray azután ?elép és folytatja ama borzalmas konczertet: a zongo•ának figyelem nélküli csapdosását. Riole haragjának ;z megadja a végső impulsust és tőrét a grófné szivébe mártja. Alpáriné hasztalan hivatkozott mindeddig a