Városi reáliskola, Esztergom, 1893

22 gyermeki szeretetre, hiába nevezte Riolet leányának, vére vérének, ez nem hallgatott reá. Csak mikor a grófné elvette büntetését és felkiállt: „Riole, szerencsétlen, végórámon eszküszöm előtted, hogy atyád a gróf atyja volt és én szültelek Mainzban ezelőtt huszonöt évvel," — csak ekkor borzad el a gyilkosságtól. — Miért nem mondta ezt Alpáriné öt perczczel előbb? Nem értjük. A főorvos jól számított. Táray kigyógyul betegségéből és — ha jó lehet sejteni — Antóniának boldog férjévé válik. A kárpit legördül s mi úgy érezzük magunkat, mintha kellemetlen, nyomasztó álomból ébredtünk volna. A negyvenes évek ez álomvilága nekünk már nagyon idegenszerű. Festett világ, tele átkozódással, lélektani képtelenséggel, méreggel, tőrrel, kitett gyermekekkel és any aj egyekkel. Cakó művei most, rövid félszázad után nem birnák kiállani a modern színpad lámpafényét. Vigasztalódjunk azzal, hogy ez nemcsak nálunk van így. A XVIII. századbeli franczia irodalom százával hozta létre a megtapsolt, sokat előadott darabokat s ezek közül mindössze Beaumarchais és Marivaux három-négy műve az, mi még ma is színpadra hozható. Mi nem bírjuk többé megemészteni Cakó csinált pathozát, dagályos frásisait, természetellenes hangját. Manapság prózában és társadalmi színműben már nem szoktunk ennyire dobálózni örökkévalóság, halál, kárhozat, pokol és sírokon tanyázó elátkozott szellemekkel. A „Végrendelet" mágnás körökben játszik. Persze a szegény kórista e társaság beszédmódját nem igen ismerhette. E világ előtte fényes sálon, a melyben nehéz kothurnusaival ügyetlenül csetlik-botlik. Antóniát, a bájos kis grófleányt Cakó ilyenformán szólaltatja meg: uEngedelmeskedem. (Zokogva.) Azonban, ha választani c ngedsz szerelmem megtagadása és a halál közt, az utolsót választandom." Mai nap adásvételi szerződésekben és a képviselőházban beszélnek csak úgy, mint Cakó grófjai és grófkisasszonyai. Az első felvonás ügyetlen dialógja, mi abban keresi a finomságot, hogy senki sem mondja azt, amit akar, — meg épen felemlíteni való. Félig kimondott szavak és mondatok. Jóformán több a zárójelbe rakott utasítás a színésznek, mint a mekkora