Városi reáliskola, Esztergom, 1891

22 Artus vagy Artúr, egy brit király, kiről a monda mint Barbarossáról azt hiszi, hogy valamikor visszatér, egy köralaku asztalt gondolt ki, mely mellett több száz lovag fért el. A kerek asztal rendjét Merlin von Uter varázsló ösztönésére alapitották és Artus megújította. E mondakörbe tartozó költemények a következők: 1.) Tristan és Isolde, Gottfried v, Strassb u r g t ó 1; mások folytatták. Az elbeszélés mint népköhyv is közkézen forog. 2.) Iwein (Oroszlános lovag) Hartmann von der Auetől. 3.I Wiga 1 ois (Kerekes lovag) Wirut von Graven bergtől. 4.) Wigamur (Sasos lovag). 5.) Lanzelot von See, Ulrich v. Zazichovéntől. III. Történeti fejlődés. Az epikus költészet alapjainak és a különböző mondaköröknek áttekintése után áttérünk a német epikus, különösen a népies epikus költészet történeti fejlődésére. Amint a görögöknél úgy a németeknél is az eposz képezi az irodalom kezdetét. Ez az első jelentékeny összefoglalása a néptudatnak. „Az eposzban az ember még a népéletben nyilatkozott meg, mig nem sokára a 1 i r á ba n az öntudat és egyéniség fejlődő ereje árulja el magát." Az eposz és a lira összeolvadásából csak akkor keletkezett a dráma, mikor az értelmiség és egyszersmind az érzékiség mindkét népben magasabb fokra jutott. A német epikai költészet történetében négy korszak különböztethető meg: a mithosz-költészet a német népgyermekkorában ; a hősköltészet a lovagköltészet virágkorában (13. század); a műeposz (Klopstock, Wieland), a mely csakhamar az idill vagy a regény felé sülyedt; és végre a természeti vagy népköltészet megifjodása után a természeti és műeposz egyesülése a balladában és rhapszódiában. Az alábbiakban az epikai költészet második korszakával, a mi tulajdonképeni népeposzunkkal fogunk kimerítőbben foglalkozni. o A népvándorlás és a kereszténység nagy hatással