Városi reáliskola, Esztergom, 1889

9 lidséggel. A magyaroknál a hegedősök dalai nemesítették az erkölcsöket. Es ha már a költészet őseink kedélyére ily jótékony hatást gyakorolt, nem gyakorolna vagy nem gyakorolhatna hasonló hatást a zsenge ifjak fogékony kedélyéletére ? Tagadhatlanúl itt nyilatkozik leghatásosabban, itt, hol a kedély még romlatlan, hol az élet rideg valósága a költemények idealismusát el nem törli és nyelvének tüzét ki nem oltja. A görögök és rómaiak történelme mutatja, hogy a költészet náluk azon mértékben veszített hatályából, a melyben az ő erkölcseik és sziveik romiának. Horacius óvó dalai hatástalanul hangzottak el Róma falai között. Ha tehát a reáltanuló a költészet által vallásos érzületében, felebarátja iránti érzelmeiben, az erény szeretetében és honszeretetben nyerhet erősbülést, vájjon mindez ártalmára leend ? Erény és felebaráti szeretet bizonynyal nem árthatnak, a mint nem fog ártani, ha a tanuló Virág Benedek, Tárkányi Béla v. Mindszenty Gedeon dalaiból szivét táplálja, ha Fáy és Gellert, vagy Czuczor meséiből életbölcseséget merít. Vájjon árthat-e neki, ha Vachott Sándor csupa bensőség és fenkölt érzeményű ömlengéseiből meríti saját kedélyvilágát ? Vagy ha Vörösmarty és Petőfi költeményeiből hazaszeretetet tanúi? S legyen bár erdész, kereskedő, tanitó, katona, hivatalnok vagy épitész, azon jámbor érzelem, melyet egynémely strófából merített, életének számtalan viszonyában szerencséssé— a valódi emberszeretet, melyet oly gyakran lelkesedéssel hallott méltatni, nemessé — a valódi erény tiszteletre méltóvá fogja őt tenni! Egyúttal jobb izlést is sajátit el s lelkesedni fog minden szép iránt, mig minden tisztességtelen iránt undort és utálatot érez! Mert a nemzeti classicusaink oly szépen festett vidékei, a legválogatottabb szavakkal oly plastikusan kidomborított képei, épp oly kevéssé hagyhatják szép iránt lelkesülő kedélyét hidegen és érintetlen, mint nem hagyták érintetlen a oröröcrökét Homer mesteri leírásai. S azért ez utóbbiako o nál kiművelt izlést s bizonyos készséget találunk minden művészetökben, melyeket még most is bámulunk s tanulmányaink tárgyául választunk. Az aesthetikai érzésre pedig igen nagy szüksége van a reáliskolai növendéknek. Avagy ha épitészszé lesz, nem kell-e, hogy építkezései közben