Városi reáliskola, Esztergom, 1886

20 üdvözlő költeménynyel köszöntötte. A tanári-kar nevében Zajicsek (Zajnai) János igazgató mondott hódolatot. A mint a beszédek véget értek, az ifjúság megint énekelt s ezzel a síép intézeti ünnepség be volt fejezve. A primást a közönség szűnni nem biró éljenzései között kisérték le a lépcsőkön s a folyosón. A palotába ugyanaz a kettős küldöttség kisérte, mely az ünnepségre meghívta volt. Ugyanez év eseménye, hogy Haas Mihály utóda Barton iskolai inspector helyébe ő Felsége Festi Károlyt nevezte ki a budapesti kerületbe s igy az esztergomi reáliskolához is tanulmányi főigazgatóul. Az intézet növendékeinek száma negyvennyolcz volt, köztük negyven magyar s negyvenhárom katholikus. 1862 63. (Az első pályadíj.) Ez év történetét azzal a sajátszerű adattal kezdjük, hogy a reáliskolai tanárok sok panaszkodás után tizenhárom havi fizetésüket az év elején végre a városi pénztárból megkapták. Az esztergomi fiatal gazdatisztek ekkor a mostoha anyagi viszonyok közé bonyolult intézet javára egy mulatság alkalmából ötvenöt forintnyi maradványt küldtek be a reáliskola föntartásához, mely összeget vaz alaptőke szaporítására" az igazgatóság a város tanácsához származtatott. Az alapitvány-összeget Heszterényi János, mint elnök, Tillmann Károly, mint jegyző küldte be. Alig egy hónap múlva Seyler Károly főszékesegyházi karigazgató leányával, Karolinával, hangversenyt rendezett a reáliskola javára. A hangverseny kilenczvenkét forintnyi tiszta jövedelmet gyümölcsözött a „reáliskolai alaptőke gyarapítására'

1. Ugyanerre a czélra ugyanekkor Ruduay Lőrincz sz. széki jegyző öt forintot s szobi Luczetibacher Pál tiz forintot küldött. Ez évben tehát az alaptőke százhatvankét frttal gyarapodott. Az esztergomi kaszinó-egyesület a Széchenyi-alapitványból egy arany jutalmat tűzött ki azon reáliskolai tanuló számára, ki a magyar történelemből adott kérdést magyar nyelven legjobban kidolgozza. Ez volt az első pályadíj. A tanulók száma ez évben hatvanra emelkedett, kik között ötvennégy magyar és ötvenöt katholikus volt. 1863/64. (A prímás a vizsgálatokon.) i86i-től kezdve a tanári fizetések fenakadtak. Zajicsek János igazgató a város tanácsához és közgyűléséhez több izben kérvényt nyújtott be az állapotok tarthatatlanságáról. Ezrekre rúgott már a hátralék, midőn az igazgató egy keserű memorandumban azon panaszkodott, hogy a helyzet gyökeres javítására kénytelen lesz az ügyet a helyLartó tanács kezeibe letenni, mert a tanárok hivatasa nem lehet a mindennapi kenyér-gond.