Városi reáliskola, Esztergom, 1883

4 A vallásos költök száma fogyton fogy s a vallásos kötészet iránt való érzék szemlátomást hanyatlik. Korunk jellemvonása, hogy nem eszményekért, hanem anyagi érdekekért s egyéni czélokért lelkesül s a művészetet és költészetet is igyekszik elterelni a szép, jó és igaz szolgálatától. A szép helyett a gyakorlati, a jó helyett a hasznos s az igaz helyett a látszatos irányzat kezd meghonosulni. Az ízlésből kivetkezett legmodernebb olvasó magasztalja Zolát, a ki hatalmas hadjáratot indított az eszmények ellen. Nála nemes szenvedélyek harcza helyett közönséges utczai bűnök öszszeütközése szerepel. A szenvedést vergődés, a hősi halált a mámor kínszenvedése helyettesíti. Alakjai nem tragicus vétség miatt buknak el, hanem tremens delíriumban, csapszékben vagy fertőben. Ez a veszélyes irodalmi áramlat — psychologia helyett physiologiával hat s művészi alkotások helyett hű photographiakat nyújt a különféle bűnök és nyomorúságok söpredékéből. A franczia irodalom ezen miasmái hozzánk is átszármaztak s az anélkül is megrongált jó izlés tökéletes tönkre tételén nagyszerű eredménynyel dolgoznak. A valódi költészet iránt való érzék tetemesen csökkent. A lyrai költök legjobbjai kevesebb dicsőséget aratnak, mint vezérczikkiróink közepesei. Mintha a dal lejárta volna magát s a kor már nem akarná megérteni költőit. Lehetetlen, hogy ez az irány sokáig napirendünkön maradjon. Lehetetlen, hogy a legszebb eszmék holtan szülessenek s lehetetlen, hogy a költészet gyöngyei a kavicsok sorsára jussanak. A valódi költészetnek örök élete van, az ember eltévedhet tőle, de el nem szakadhat. • A költészet édes testvére, a vallás, hasonló mostoha sorsban részesül. A katholikus magyar lyra századunkban több műkedvelőt, mint valódi költőt mutathat föl. Semmi sem erősíti jobban azt az állítást, hogy az idealismus kora lejárt, mint legújabb vallásos lyránk állapota. Mintha vallásos költőink tartózkodnának lelkesedésük kiontásával s mintha alkalmazkodni akarnának a kor általános hangulatához. A természeti tudományok rohamos fejlődése és ifjú ereje lekötötte az egész világ figyelmét és bámulatát. Tudományunk és költészetünk empiristikus és materiális irányban kezd haladni. Ez a győztes áramlat mindent elsodor, a mi útjában áll vagy nem alkalmazkodik hozzá. A vallásbeli kételkedés magvai, melyeket a XVIII. század franczia philosophusai hintettek el, évtizedek múlva a forradalmak vérével táplált talajból dúsan kikeltek. Kezdték megtámadni a fönséges hagyományokat s az örök tekintélyeket. Kezdtek kételkedni a vallás alapjaiban s az alapok teremtőjében: Istenben. Korunk még tovább vitte.