Városi reáliskola, Esztergom, 1883

5 A mi századunk már nem a kételkedés, hanem a tagadás százada. Tagadjuk mind azt, a mit vegyi alkatrészeire bontani nem lehet; tagadjuk mindazt, a mit a bonczoló kés nem ismer, mert izeire nem szehet; tagadjuk mindazt, a mit megérteni és megmagyarázni képesek nem vagyunk. Ebben a merev tagadásban nincsen határ s a tárgyak közt nincsen különbség. Bizonyos modern pogányság fejlődött ki. Isten és vallás elavult hagyományok. Csak a tudományban vannak az örök igazságok s csak általa az örök üdvösség. Pedig a tudomány a maga fönséges tanaival föllelkesíthet nagyszerű alkotásokra, rávihet hatalmas vívmányokra, elősegitheti a legrohamosabb és legváratlanabb fejlődést, de elvégre is olthatatlan szomjúságot, örök fáradozást s emésztő munkát okoz. A művészet, a szép jó és igaz eszméinek szentháromságával ellenben valódi gyönyört és boldogságot gyümölcsöz, koszorújában kevesebb a tövis, akotásai pedig maradandóbbak. Vallásos lyránknak tehát sem a kételkedés sem a tagadás kora nem kedvezhetett. Ma a mult századot a kételkedés-, mostani századunkat a tagadás korának neveztük, akkor a legközelebbi jövőt méltán nevezhetjük el a közöny korának. Az elöharczosok száma napról napra nő s maholnap már se nem kételkedünk, se nem tagadunk hanem egyszerűen bizonyos cynismussal tekintve az előttünk történő dolgokat, nem törődünk semmivel. Hogy hová fog ez vezetni, az elöreláható. A lelkesedés olyan szükséges alkatrésze az emberiség szellemi életének föntartásához, mint földtestünknek a napsugár melegítő ereje. Ha egymásután meghülünk mindaz iránt, a mi a világtörténetben halhatatlanok erénye volt, akkor szellemi világunkban a közöny megdermesztö hidege a napsugár lassú eltűnését jelenti. A hol kihalnak az eszmények, ott nem teremnek eszmék és törekvések. De a hol eszményekért lelkesülnek, ott a vallás eszméje sohasem lehet száműzött. II. (A kereszténység terjedése. — A hitterjesztés küzdelmei. — Az utolsó táltosok. — Az ősi vallás rendszere. — A magyarok istene. — A pogány vallásos énekek. — Anonymus »csacska énekesei«. — Az ősmagyarok költészete. — A latin nyelv terjedésének következményei. — Első vallásos énekeink szelleme.) KERESZTENYSEG terjedésének végtelen akadályokkal kellett megküzdenie hazánkban. Az uj vallás idegenszerűsége sokáig nem birt összeolvadni a nemzeti szellemmel. Sőt sokáig a lehető legnagyobb zűrzavar uralkodott. Az ősi vallást összekeverték az uj vallással. A pogányságból származott szertartások beléelegyedtek a katholikus