Városi reáliskola, Esztergom, 1883

12 így indulnak meg a vallásos harczok, melyek a következő században még hevesebben folynak s végre a katholicismus diadalával végződnek. Ezen diadalt hirdető uj csillagok már kezdtek feltűnni hazánk vészterhes felhőkkel borított egén. Az állami és nemzeti lét megmentésére irányult küzdelmek a vallás harczok miatt megoszlottak. A nemzet a nagy csapások súlya alatt áhítatos és komoly lélekkel keresett reményt és vigasztalást vallásos költészetében. Vallásos énekeink mindenfelé zengeni kezdenek s a szerelmi népdalok ellen valóságos hadjárat indul meg. Ezen népdalokat a kor virág-énekeknek nevezte. Bornemisza Péter, Balassa nevelője s Magyari István a hires sárvári prédikátor, ép ugy kifakad a virág-énekek ellen, mint a katholikus papság vagy mint későbben maga Pázmány Péter is. Erdösi János előtt és után századokkal a virágénekeknek nem kedvezett a vallásos költészet szelleme. Nemcsak hogy nem kedvezett, de nem is kegyelmezett. Ezekről a virágénekekröl s különösen népies nyelvükről igy emlékezik meg Erdösi János: „Kiváltkípen az virágínckekben csudálhatja minden níp az magyar nípnek elmíjinek íles voltát az lelísben, mely nem egyíb, hanem magyar poesis." A Pelbártok, Bornemiszák, Magyariak és Pázmányok Írásban is, szóban is, de különösen cselekedetben igen üldözték virágénekeinket s ha ezt a századok vallásos és harczoló szelleme megmagyarázza is, de az irodalomtörténeti ró mindig fájdalommal gondol ez érdekes költészeti kincsek pusztulására. Balassa Bálint, mint a XVI. század gyermeke, több virágéneket is irt s e miatt nem csekély keserűség és bűnhődés jutott ki neki osztályrészül. Költészetünk majd egészen vallásos irányú. E korbeli költői maradványokban — Gyulai Pál szerint — annyi szépség és melegség van, hogy hatásuk a XVI. század protestáns költőire is kihatott. A bibliai elbeszélésekben, a szent történetek közé gyakran nemzeti történetünket s hazai viszonyainkat érintő kitérések is vannak, melyek már egymagukban is megmentik a kevesebb költői tartalommal biró bibliai krónikákat az utókor számára. Atalában el lehet mondani, hogy tizenhatodik századbeli költészetünknek alaphangja a vallásosság. A hymnusok és zsoltárok fordítása szaporán terjed, a bibliai verses történetek nagy • keletnek örvendenek s csak a század vége felé kezd a népies hangú verselés világi tárgyú elbeszéléseket is feldolgozni. Az első fecske Volter és Griseldis históriája. A század vallásos iránya legélénkebb kifejezést nyer irodalmában. Az irodalom egészen vallásos tartalmú. A protestánsok ritka tevékenységgel fognak hozzá a szentírás fordításához és magyarázatához. De leginkább vitázó könyvek írásához. A legelső