Városi reáliskola, Esztergom, 1883

13 nyomtatott magyar könyv, Komjáthi Benedek Szt. Pál leveleinek gyűjteménye 1533-ból, legpéldázóbban mutatja irodalmunk irányát. Pesti Gábor a katholikusok részéről 1536-ban az evangéliumokat fordítja le. Az ujonan keletkezett nyomdák a vallásos küzdelmek leghatalmasabb várai. Erdősi nagy nevű uj testamentuma (1541-ből) egész sereg bibliafordítót keletkeztet. Legfelségesebb és legérdekesebb bibliaforditóink egyike volt Károli Gáspár gönczi pap

; kinek könyvét még mai napig is használják a magyarországi reformátusok. A vitatkozások népies nyelven indulnak meg. Ezen a téren tűnik ki leginkább, hogy képzettség és erő dolgában mennyire túlemelkednek a református vitázok, kik közül elég lesz csak egy Juhász Péter, Dávid Ferencz, Bornemisza Péter s a magyar Luther, Dévai Biró Mátyás nevét megemlítenünk. Telegdi Miklós pécsi püspök 1577-ben alapítja az első katholikus könyvnyomdát Nagy-Szombatban. Ez a fontos mozzanat jelenti a katholicismus szívós harczának rendszeres megindítását. A század szigorú és komor szelleme visszatükröződik az uj vallásos énekekből is. A jeremiádok egész a kétségbeesésig keseregnek az orbzág siralmas állapotán. A zsidó és magyar nemzet sorsát nem egy versirónk hasonlítja össze. Különös érdekkel bír Farkas András esztergomi származású költő elmélkedése. Hogy milyen nevezetes kor irodalmunk történetében a XVI. század, azt egyéb korszakolkodó irodalmi események is bizonyítják. Legrégibb drámai kísérleteink ez időből maradnak reánk. Az utolsó magyar hegedős, Tinódi Lantos Sebestyén krónikái, szintén e század gyümölcsei. Bibliai és történeti tárgyú népkönyveink egész özönnel árasztják el az országot, de az egész nagy szellemi táborból leginkább kimagaslik Balassa Bálint költői alakja. Balassa Bálint nemcsak lyrai müköltészetünk megalapítója, hanem legnagyobb vallásos lyrai költőnk. Kétségtelenül a XVI. század összes versírói közül a legfényesebb költői tehetség. Vallásos költészetünk történetében a XVI. század legnagyobb szabású .alakja. Régi nemesházi eredetű, regényes élete csupa hányódás, halála Esztergom 1594-iki vívásánál valóságos hősi halál. Életrajz helyett rövid jellemrajzot adunk róla. Balassa könnyen felhevülő, indulatos, erős lelkesedésű és szenvedélyes férfiú volt. Daliás vitéz, vakmerő katona, ki unokája szerint „tizenegy bajt egy nap vitt erős fegyverben". Csapongásig változó érzelmei azonban nem sekélyesek, ingadozása nem ingatagság. Ma szerelmi verseket ir rangos hölgyektől kezdve útszéli cziterás leányokig, holnap tűzre akarja kárhoztatni azokat. Ma téveteg és kételkedik vallásában, holnap már a zsoltárok hangján töredelmes hymnusokat és kenetteljes vallásos költeményeket ir. Hazafiatlansággal vádolják s ő meghal hazájáért. Utolsó hangja is szent, hattyúdala is mély bánkódás.