Városi reáliskola, Esztergom, 1883

11 gyar versekben irt legendája, melyet eredetinek kell tartanunk mindaddig, mig a fordításul vagy átdolgozásul szolgálhatott latin eredeti meg nem kerül. Sziládi Temesvári Pelbártnak tulajdonítja. Az egyházi költemények nyelve még darabos s verselése még nélkülözi a rhytmust. Toldy Ferencz a fölfedezett régi emlékek lelkes ismertetésétől elragadtatva nem egyszer mértéken túl méltatja régiségeink aesthetikai értékét. De a XIV. és XV. század magyar hymnusairól mindamellett megjegyzi, hogy azok a „deák eredetiek tökéletlen fordításai, szerkezetök nagy ügyetlenséget árul el a verselésben, a legrégiebbek pedig épen merő folyó beszédet állítanak elő csupán az egyházi dallamokhoz mért szótagszámmal." IV. (A reformatio terjedése. — Katholikus és református költőink. -— A XVI. század jellege. —: A virágénekek. — Az incunabulumok. — Könyvnyomdáink terjedése. Balassa Bálint. — Költészetének méltatása.) YORS és termékeny gyarapodásnak indult vallásos költészetünk a XVI. században. A reformatio eszméi valóságos forradalmat idéztek elő a magyar tudományosságban; a költészet, mint a meghasonlott felek egyik fegyvere, szokatlan fejlésnek indult, a közéletet s a politikát az uj vallás eszméi és törekvései befolyásolták. Nagy szellemű férfiak lépnek föl, a kik tudományos készültségüket európai hirnevű külföldi egyetemekről hozták haza. Nagy készültséggel kezdenek a reformatio terjesztéséhez. Az uj vallás uj egyházi énekeket adott a nép ajkára, a zsoltárok s Luther énekei rohamosan terjednek. A sűrűen keletkező nyomdák szorgalmasan dolgoznak s valódi irodalmunk csakis a XVI. századtól keltezhető. A királyi és nemzeti pártok erős súrlódása azonban olyan szomorú jelenség, mint a török hatalom terjedése. A nemzeti szellem erejéről tanúskodik az, hogy a magyar nyelv mindenfelé hódítóan terjedt s még a török főurak is elsajátították. Lázas tevékenység uralkodik a résen álló katholikus egyházban is. Csakhogy az ellenfelek nem egyenlőek. A reformatio terjesztői alaposabb készültséggel birnak; külföldön szerzett tudományosságuknak nem képes gatat vetni a katholikus elem. Katholikus költőink hazánk pusztulását emlegetik. A magyarok Istene és a Boldogságos elhagyták a nemzetet, mert a nemzet is elpártol tőlük. Tévelygés, csalárdság kezdi kiszorítani a régi hitet. Református költőink duzzadó erővel és bátor reménnyel hirdetik az uj tan igazságait s azért korholják a nemzetet, hogy nem akar az uj világosság után járni,