Városi reáliskola, Esztergom, 1881

6 mint egy reáltanoda! igazgató írja — az ágyba szorították, decoctumokat, elixíreket itattak vele, izzasztották, eret vágtak rajta. Mindegyikének jutott valami új csodaszer az eszébe. Tették pedig ezt oly férfiak, kik mint fönnebb idézett igazgató mondja — kevesebb hivatottsággal mint hivalkodással, kevesebb hazafisággal mint üzérkedési szellemmel elfoglalván a nyilvános tért, ujjongva hirdették úton-útfélen, itthon és külföldön, hogy a reáliskola rossz, a közönség pártolását veszti, s tele torokkal kivánták a magas kormánytól azok megszüntetését. Elhitették vele, hogy a forrongó ifjú vért a realismus, mely csak az anyaggal és az anyag szétbonczolásával foglalkozik, könnyen félrevezeti és túlkapásokra ingerli. Elhitették vele, hogy a merev, hideg anyag örökös tanulmányozása megdönti az erkölcsi világot s ezzel — hogy ne mondjam — a társadalmat. A közoktatásügyi kormány az ő mindig és mindenütt hallatszó lármájukat a közvélemény szavának vette, tanácsaik után indult s a reáliskola meg lett változtatva ; a hat osztályból nyolcz lett érettségi szigorlatokkal. A felső osztályok tananyaga átalakíttatott és pedig úgy, hogy a VIII-ik osztályban 13 nyelvi, bölcsészeti és történelmi tanóra mellett 3, mondd három mennyiségtani tanóra lett elöirva. Még ez intézkedések jó formán életbe sem léptek, máris hallatszottak hangok, melyek ismét átalakítást, ujabb szervezetet rebesgettek. A reáltanoda tehát egyenrangú lett a gymnasiumokkal. Ez talán javitásnak lenne mondható, ha a reáltanulók ki nem záratnak a tudományos egyetemről. Számukra nincs nyitva a tud. egyetem, s miért ? mert a civilisatio nélkülözhetlen factorát — a latin nyelvet nem tanulták, hanem helyette a francziát. Ehhez nem kell kommentár. A hiány azonban, melyet eddig a hat osztályú reál-