Városi reáliskola, Esztergom, 1881

5 tömegnek nyitotta meg a tudományos pályát. A gondolkozók többsége érezni kezdte, hogy e tömeg közül nem lehet mindegyik pap, ügyvéd, bíró, orvos vagy tudós, s hogy mindennek daczára ama pályákon kivül is még igen-igen sok egyénnek műveltebb emberré kell lennie, ha más pályára lép is. E meggyőződés behatása alatt átplántáltatott hazánkba a reáliskola, oly czélból, hogy a hazai ifjúságnak alkalma legyen a felsőbb reáltudományokra, a kereskedelemre és iparra vonatkozó ismeretekben magát kiművelni. Egy negyed százada csak, hogy Magyarországon a reáliskola napvilágot látott. Nem környezi hagyomány, nem a teljes siker tudata. Szerények vágyai, szerények igényei. Létezése inkább csak küzdelem még a törekvések harczmezején. De életbe lépett, mert szükség volt rá. Kezdetben ez tVj intézmény némi bizalmatlansággal fogadtatott. Nem a tárgy fogalma, hanem inkább idegen külseje idézte elő az ellenszenvet. Nyelve — szelleme — idegen vala. A kezdet nehézségei akadályokat gördítettek a zsenge intézmény elé. Az ellenszenv azonban lassan-lassan szűnni kezdett ; az aggódó hazafiak láthatáráról e külső jelenség eloszlott; a reáltanodák megmagyarosodtak s rövid idő alatt országszerte oly tömeges látogatásnak örvendettek, hogy pl. a Budapest belvárosi reáltanoda tanulói a kilenczszázat meghaladták, pedig akkor még csak hat osztályból állott. Szerény intézetünk három osztályában pedig ez időtájt 152 tanuló volt, és ekkor egészíttetett ki a polgárok áldozatkészsége folytán négy osztályú reáliskolává. Ez áramlat rohamos volta a humanismus barátjait megdöbbentette. A nevelésügy tudós doctorai tehát összeültek s tanácskozásuk eredménye az lett, hogy betegnek declarálták ez egészséges izmos intézményt, és