Városi reáliskola, Esztergom, 1879

IO kább bohózatokat irt, és ezek előadásában rendesen maga játszotta a főszerepet. Ezen időbe esik a „le Medecin volánt, la Jalousie de Barbouillé, l'Etourdi és le Dépit amoureux" darabok megjelenése. Ezen darabok — melyek különben csak cselvigjátékok ós jobbadán olasz minták utánzatai, de költői ihlettől és szellemes gunyortól ragyogó müvek — mindenütt oly nagy tetszésben részesültek, hogy annak hire egész a királyi udvarhoz eljutott, hová Moliére 1658-ban az időközben nagykorúvá lett XIV. Lajos rendeletére meghivatott. Ezen időtől fogva kezdődik Moliére tulaj donképi drámai szereplése. Termékei számát vagy harminczra becsülik, melyek három categoriára oszolnak, t. i. csel — jellem — és magasabb vígjátékra. Ezek közül csak a legnevezetesebbeket fogjuk röviden fejtegetni; a többit egyszerűen megemlítjük, vagy hallgatással mellőzzük. 1659-ben irta a „Précieuses Ridicules" satyrikus darabot, melyben gúnyora czéltáblájává tette azon dagályos hangot, mely az u. n. rambouilleti palotában virágzott, innen kiindulva egyre nagyobb körben terjedett és a természetes nyelvet már-már elnyomással fenyegette. Ezen mű, melylyel Moliére a jó vigjáték útjára lépett, roppant tetszésre talált és a mi különösen meglepő, ez azon hatás, melyet épen azokra gyakorolt, kik ellen intézve volt és kik azáltal köznevetség tárgyává tétettek; ezek ugyanis a helyett, hogy a támadással szembe szállottak volna, jobbnak látták a támadó táborába átpártolni. Igen természetes, hogy ily fényes siker nagyban növelte a költő bizalmát önereje iránt, ós könnyen hihető, hogy dicsősége mámorában, mint mondják oda nyilatkozót, hogy innentova többé sem Plautusra, sem Menanderra nem szorul, hanem egyedül a köznapi életben fogja keresni tárgyait. Akár igaz, akár nem, hogy Moliére így szólt, annyi bizonyos, hogy ezentúl sem szűnt meg idegen mintákat utánozni; igy p. „1'Avare"-ját és „Amphitryont" Plautustól, a Doktorokat és Pantaleonokat az Olaszoktól vette kölcsön é. i. L 166i-ben megjelent a „l'Ecole des Maris" (Férjek iskolája) és kevéssel rá „l'Ecole des Femmes" (Nők iskolája.) Minthogy ezen két mii korszakot alkot a franczia